Kerekesné György Zsófia, gyógypedagógus

 

A bölcs tanító nem arra ösztönöz, hogy a bölcsességének házába lépj, hanem elvezet saját tudásod, birodalmának kapujához.”

                                                                                              Khalil Gibran

 

Ki is vagyok én?

Egyszer édesanyám megkérdezte tőlem (én úgy óvodás lehettem), mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Én erre azt válaszoltam zöldséges kofa… Hogy miért? Borzasztóan tetszett egy társasjátékunk, amelyben egy kedves zöldségárus néni mosolygott ránk, és különböző színű korongokat kellett a kosarába helyeznünk. Majd első osztályban, tisztán emlékszem rá, orvosként rajzoltam le magam. Bár iskolás éveim során folyamatosan igen közeli kapcsolatban álltam a zenével, végül mégsem „művészi” pályát választottam. Azt viszont mindig is tudtam, hogy emberekkel szeretnék majd foglalkozni. A pedagógia, mondhatjuk a véremben van, édesanyám és a családom több tagja is gyermekekkel foglalkozik. Végül a gimnázium elvégezése után, lehetőségem nyílt egy Logopédiai Óvodában 1 évig gyermekfelügyelőként dolgozni. Ez után az egy év után biztossá vált számomra, hogy gyógypedagógus szeretnék lenni. A főiskola végére,  már igen komolyan belekóstoltam a hivatásomba. Munkám során találkoztam kisebb gyermekekkel, csecsemőkkel illetve nagyobb, iskoláskorú ifjak is jártak nálam. Tapasztalatom van a korai fejlesztés, óvodáskorú gyermekek fejlesztése, alsó tagozatos iskolások fejlesztése terén. Különböző terápiás módszereket is volt szerencsém megismerni. Nagyon fontosnak tartom a szülőkkel való helyes kommunikációt, kölcsönös tiszteletet, mind a gyermekek felmérése során, illetve a foglalkozások alatt is.

 

Ars poeticám:

 

Hivatásomhoz nagyon ragaszkodom. Hiszem, hogy pedagógusnak születni kell. Hiszem, hogy mindenkiben van valami különleges, mellyel boldoggá teheti saját életét, és a környezetét. Mindenki hasznos. Igyekszem oly módon foglalkozni a rám bízott gyermekekkel, fiatalokkal, hogy a bennük rejlő egyedi értékeket kibontakoztassák, önbizalmat nyerjenek. Fontosnak tartom a toleranciát, empátiát, a türelmet. Rugalmas vagyok. Számomra minden gyermek, fiatal, szülő önálló autonóm személyiség, tiszteletben tartom a véleményüket. Következetes vagyok, kellőképpen szigorú, de nem túlzottan, szülőkkel és a gyerekekkel is egyaránt. Igyekszem magamból annyit mutatni amennyi vagyok, és nem többet. A hibáimat felvállalom. Minél több oldalról szeretem megtámogatni a foglalkozásaimat, fontosnak tartom a komplexitást. Próbálok hasznos információkkal szolgálni szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Más szakemberekkel való együttműködést nagyon fontosnak tartom. Mindig is fontos volt számomra a zene, a képzőművészet. Most szívesen kézművesedem, dalolok együtt itthon a családommal, és foglalkozásaim során is. Hiszek a zene, és a képzőművészet, tulajdonképpen minden művészeti irányzat terápiás hatásában.

Nem vagyok problémacentrikus, rendkívül fontosnak tartom a prevenciót, hiszen a tanulási nehézségek megelőzhetők.

 

Egy picit az mindennapjaimról:
 

Életem egyik legszebb csodája volt, hogy igen korán anyává váltam. Így formálódtam tovább immár gyermekem segítségével, és formálódom továbbra is már két kislány édesanyjaként. Mindig nagy családban éltem, gyakran töltöttem együtt a sok unokatestvéremmel, barátaimmal a nyarakat, igen családcentrikus vagyok. Igyekszem a gyermekeimet is ilyen szellemben nevelni, fontos számomra az együtt töltött idő, a közös élmények, a közös zenélés, tánc, kirándulás, játék. Gyakorló anyukaként tapasztalom a változó világ pozitív és negatív hatásait, és igyekszem felnőni a feladathoz, hogy értékes, önálló, kreatív, gondolkodó, jó kedvű, boldog emberkéket faragni kislányaimból.
 

Szívesen várom kérdéseiteket kedves szülő társak, nagyszülők, vagy bárki, akinek felkeltettem érdeklődését. 

 

 

  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu