Délután van.

Készülődök, megyek az unokámért az óvodába. Már nagycsoportos. Készül az iskolára. Nagyfiú.  

Szalad elém, újságolja mit készítettek ma az oviban. „Felnőttesen öltözik” már nem segíthetek, mert ő már nagycsoportos. Hazafelé indulunk a megszokott úton, és mesél, beszélgetünk. Előző nap almaszüreten voltak az óvodával.

- Képzeld mami! Sütünk almás pitét abból az almából amit mi szedtünk.  A tízórai is alma,mert az nagyon egészséges! - és folytatódik addig míg a gesztenyefához érünk.

Megállunk.

- Mami, szedjünk gesztenyét és alkossunk! - mondja csillogó kis szemével.

Válogatjuk  a szebbnél szebb gesztenyéket, azt is amelyik még a burokban van.

- Azt majd odaadom anyának a kosarába. 

Az asztalt a közösen gyűjtött termések díszítik.

- Szerinted mit alkotunk otthon?  - kérdezem tőle.

- Csináljunk sünit. 

Ezeket a gondolatokat folytatva, a gyermekek nagy utat tesznek meg az óvodától az iskolába lépésig.  Mi nagyszülők, szülők hogyan segíthetünk, hogy minél könnyebben tudja az akadályokat venni?

Az óvodában a játékosság teszi ki a mindennapokat , az iskolában ezt a tanulás váltja fel .Hat éves korra testi, lelki változáson megy át a gyermek. Hirtelen megnőnek, megnyúlnak. Nagyobb lesz a fizikai ereje, ami majd elengedhetetlen lesz az iskolai munkához.

Szociálisan, mentálisan érettebbek lesznek, fizikai erőnlétének, állóképességének az iskolára megfelelőnek kell lenni. Ha fáradékonyabb, fizikailag, lelkileg nehezebben bírja a reá háruló terhelést, kevésbé tud figyelni, gondot okoz az önálló munkavégzése, figyelme könnyen elterelődik, nehezebben koncentrál a feladatokra, lassúbb a munkatempója.

Az iskolai elvárások

Az iskolában új közösségbe kerül, új barátokat szerez, kinyílik a világ előtte. Változnak a szabályok az új környezettel, szabálytudata kialakul. Megtanulja önmagát szabályozni, fegyelmezni, képes a szabályok elfogadására, betartására, nő az akaratereje. Képes az adott feladatra összpontosítani a feladathelyzetet elfogadja, együttműködik, képessé válik az önkontrollra.

Sokszor felvetődik az kérdés, szükséges-e a gyermeket felkészíteni?

Igen. Beszélgessünk vele az iskoláról, a változásról. Készítsük fel, hogy előfordulhat, hogy az óvodás kis barátja nem abba az iskolába fog járni. Új társai lesznek.  Vásároljuk meg együtt a tanszereket, válasszuk ki a táskát, fokozzuk a várakozást. Ha idősebb iskolás testvér van, kísérjük el együtt vagy menjünk együtt érte. Ő is beülhet az iskolapadba, kipróbálhatja. Meséljük el, hogy miben más az iskola, milyen az iskolai rend. Lesznek szakkörök, amit választhat. Használjuk ki a nyílt napokat az iskola szervezésében a foglalkozásokat, így személyes kapcsolat alakulhat ki a tanító nénivel. A közös programok jó alkalmat adnak az ismerkedésre.

Fontos a gyermekek szociális érettsége. Van aki könnyebben feloldódik, barátkozik, van aki félénkebb, visszahúzódóbb, hosszabb idő kell, hogy beilleszkedjen. Vannak akik irányító szerepet töltenek be, s akik elfogadják társaik irányítását. Azok a kisgyermekek akik nehezebben alkalmazkodnak a közösséghez sokszor viselkedésükkel hívják fel magukra a figyelmet. Agresszívebbek, verekedősebbek lehetnek. Figyelmük a foglalkozásokon könnyen elterelődik, nem tudnak úgy koncentrálni a feladatokra. A munkában ezek a típusú gyerekek több segítséget igényelnek. Feladataikat kapkodva, felületesen oldják meg. Nem figyelnek a részletekre, munkatempójuk gyors, kapkodó, vagy nagyon lassú. Feladathelyzetbe nehezen vonhatók be. Ezek a problémák az iskolában fokozódnak a tananyag elsajátításában, sikertelenséget okozhatnak.

Szülői aggodalmak

Minden kisgyermeknek, szülőnek nehéz az elszakadás, az iskolában új elvárásoknak kell megfelelni. A közös beszélgetések alkalmat adnak, hogy könnyebbé tegyük a beilleszkedést. Ne direkt kérdésekkel bombázzuk a gyerekeket, hagyjuk, hogy kibeszélje magát, meséljen. A visszahúzódó gyermekeknek több idő kell, hogy az új környezethez alkalmazkodjanak. A pedagógusnak fontos szerep jut, hogy kellő odafigyeléssel oldja meg a problémákat, a konfliktushelyzeteket. Előzzük meg, hogy gyermekünk szorongva

menjen az iskolába.

Miben segíthet a szülő, hogyan készítse fel az iskolára?

A szociális érettség és a mentális érettség a legfontosabb tényezők. Az úgynevezett praktikus ismeretek átadásával a szülő nagyon sokat segíthet.  Az iskola a megszerzett tudásra építkezik. Mik ezek az alapok?

Legyen pontos információja családjáról, önmagáról. Tudjon térben-időben a saját testén tájékozódni. Pl. tegnap, ma, holnap fogalma. Hallgassuk meg gyermekünk véleményét, beszélgessünk minél többet vele, legyen minél több közös program.  Fogadjuk el az ő tempóját, inkább korábban keljünk fel, induljunk el, hagyjunk időt nekik a kibontakozásra.
 

Nem elég tavasszal, iskolaválasztáskor foglakozni az iskolával. Az iskolára felkészítés hosszú folyamat. Jó, ha már most ősszel gondolunk az iskolára és tudatosan alakítjuk az utolsó óvodás évünket. A gyerekünk sikere érdekében érdemes!

Tóth Zsuzsanna, gyógypedagógus