Óvodából az iskolába

Délután van.

Készülődök, megyek az unokámért az óvodába. Már nagycsoportos. Készül az iskolára. Nagyfiú.

Szalad elém, újságolja mit készítettek ma az oviban. „Felnőttesen öltözik” már nem segíthetek, mert ő már nagycsoportos. Hazafelé indulunk a megszokott úton, és mesél, beszélgetünk. Előző nap almaszüreten voltak az óvodával.

- Képzeld mami! Sütünk almás pitét abból az almából amit mi szedtünk. A tízórai is alma,mert az nagyon egészséges! - és folytatódik addig míg a gesztenyefához érünk.

Megállunk.

- Mami, szedjünk gesztenyét és alkossunk! - mondja csillogó kis szemével.

Válogatjuk a szebbnél szebb gesztenyéket, azt is amelyik még a burokban van.

- Azt majd odaadom anyának a kosarába.

Az asztalt a közösen gyűjtött termések díszítik.

- Szerinted mit alkotunk otthon? - kérdezem tőle.

- Csináljunk sünit.

Ezeket a gondolatokat folytatva, a gyermekek nagy utat tesznek meg az óvodától az iskolába lépésig. Mi nagyszülők, szülők hogyan segíthetünk, hogy minél könnyebben tudja az akadályokat venni?

Az óvodában a játékosság teszi ki a mindennapokat , az iskolában ezt a tanulás váltja fel .Hat éves korra testi, lelki változáson megy át a gyermek. Hirtelen megnőnek, megnyúlnak. Nagyobb lesz a fizikai ereje, ami majd elengedhetetlen lesz az iskolai munkához.

Szociálisan, mentálisan érettebbek lesznek, fizikai erőnlétének, állóképességének az iskolára megfelelőnek kell lenni. Ha fáradékonyabb, fizikailag, lelkileg nehezebben bírja a reá háruló terhelést, kevésbé tud figyelni, gondot okoz az önálló munkavégzése, figyelme könnyen elterelődik, nehezebben koncentrál a feladatokra, lassúbb a munkatempója.

Az iskolai elvárások

Az iskolában új közösségbe kerül, új barátokat szerez, kinyílik a világ előtte. Változnak a szabályok az új környezettel, szabálytudata kialakul. Megtanulja önmagát szabályozni, fegyelmezni, képes a szabályok elfogadására, betartására, nő az akaratereje. Képes az adott feladatra összpontosítani a feladathelyzetet elfogadja, együttműködik, képessé válik az önkontrollra.

Sokszor felvetődik az kérdés, szükséges-e a gyermeket felkészíteni?

Igen. Beszélgessünk vele az iskoláról, a változásról. Készítsük fel, hogy előfordulhat, hogy az óvodás kis barátja nem abba az iskolába fog járni. Új társai lesznek. Vásároljuk meg együtt a tanszereket, válasszuk ki a táskát, fokozzuk a várakozást. Ha idősebb iskolás testvér van, kísérjük el együtt vagy menjünk együtt érte. Ő is beülhet az iskolapadba, kipróbálhatja. Meséljük el, hogy miben más az iskola, milyen az iskolai rend. Lesznek szakkörök, amit választhat. Használjuk ki a nyílt napokat az iskola szervezésében a foglalkozásokat, így személyes kapcsolat alakulhat ki a tanító nénivel. A közös programok jó alkalmat adnak az ismerkedésre.

Fontos a gyermekek szociális érettsége. Van aki könnyebben feloldódik, barátkozik, van aki félénkebb, visszahúzódóbb, hosszabb idő kell, hogy beilleszkedjen. Vannak akik irányító szerepet töltenek be, s akik elfogadják társaik irányítását. Azok a kisgyermekek akik nehezebben alkalmazkodnak a közösséghez sokszor viselkedésükkel hívják fel magukra a figyelmet. Agresszívebbek, verekedősebbek lehetnek. Figyelmük a foglalkozásokon könnyen elterelődik, nem tudnak úgy koncentrálni a feladatokra. A munkában ezek a típusú gyerekek több segítséget igényelnek. Feladataikat kapkodva, felületesen oldják meg. Nem figyelnek a részletekre, munkatempójuk gyors, kapkodó, vagy nagyon lassú. Feladathelyzetbe nehezen vonhatók be. Ezek a problémák az iskolában fokozódnak a tananyag elsajátításában, sikertelenséget okozhatnak.

Szülői aggodalmak

Minden kisgyermeknek, szülőnek nehéz az elszakadás, az iskolában új elvárásoknak kell megfelelni. A közös beszélgetések alkalmat adnak, hogy könnyebbé tegyük a beilleszkedést. Ne direkt kérdésekkel bombázzuk a gyerekeket, hagyjuk, hogy kibeszélje magát, meséljen. A visszahúzódó gyermekeknek több idő kell, hogy az új környezethez alkalmazkodjanak. A pedagógusnak fontos szerep jut, hogy kellő odafigyeléssel oldja meg a problémákat, a konfliktushelyzeteket. Előzzük meg, hogy gyermekünk szorongva

menjen az iskolába.

Miben segíthet a szülő, hogyan készítse fel az iskolára?

A szociális érettség és a mentális érettség a legfontosabb tényezők. Az úgynevezett praktikus ismeretek átadásával a szülő nagyon sokat segíthet. Az iskola a megszerzett tudásra építkezik. Mik ezek az alapok?

Legyen pontos információja családjáról, önmagáról. Tudjon térben-időben a saját testén tájékozódni. Pl. tegnap, ma, holnap fogalma. Hallgassuk meg gyermekünk véleményét, beszélgessünk minél többet vele, legyen minél több közös program. Fogadjuk el az ő tempóját, inkább korábban keljünk fel, induljunk el, hagyjunk időt nekik a kibontakozásra.

Nem elég tavasszal, iskolaválasztáskor foglakozni az iskolával. Az iskolára felkészítés hosszú folyamat. Jó, ha már most ősszel gondolunk az iskolára és tudatosan alakítjuk az utolsó óvodás évünket. A gyerekünk sikere érdekében érdemes!

Tóth Zsuzsanna, gyógypedagógus

#iskola #nagycsoportos #óvodás #felkészítésaziskolára

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu