Lépj közelebb Önmagadhoz avagy elindult a Kukucskáló Műhely!

Kukucskáló királyfi és Kukucskáló királylány
Merre dől a b hasa (Jobbra? - Balra?), a p betű szára lefelé lóg… Balról jobbra kell olvasnom a szavakat, vagy föntről lefelé? Ezek a kérdések nagyon fontosak az iskolában. Az iskolára felkészítést nem elég szeptember előtti nyáron kezdeni. Ha látjuk a folyamatot, évről évre tudatosan segíthetjük gyerekünk fejlődését, hogy elégedett, sikeres iskolás lurkó váljon belőle!


Amikor megszületünk, kevés tapasztalattal rendelkezünk önmagunkról és a világról. Számunkra elsősorban édesanyánk a legfontosabb, és a családunk, hiszen ők azok, akik kielégítik egy újszülött, egy csecsemő szükségleteit. Majd amint érzékszerveink tökéletesednek egyre inkább felfigyelünk önmagunkra, a világ dolgaira. (Ilyenkor szokták a babák vizsgálni a kezüket, a körülöttük élők öltözékét, rácsodálkoznak érdekes formákra, áhítattal figyelik a fák mozgó leveleit).

Az első észlelési csatorna a csemetéknél a száj, a szájtér. A csecsemők azért vesznek mindent a szájukba, mert így tapogatják le a különböző tárgyakat, a saját testrészeiket is beleértve. Ezáltal újabb információkkal gazdagodnak önmagukról, s a világ tárgyairól. Felfigyelnek arra is, hogy hangot tudnak adni. (Ekkor igazán viccesek, képesek kacagni saját kurjantásaikon, akár egy papír elszakításának a hangján is.) Mozgásaik először még önkéntelen, reflex-szerű mozdulatok (rugdalózás, fogóreflex).


Majd szépen lassan ezek a mozdulatok tudatossá válnak, (tárgyak után nyúlnak, akaratlagosan fognak, érintik játékaikat, a testrészeiket; és már el is tudják ezeket engedni). Végül csemetéink eljutnak a helyváltoztatásig. Motivációjuk, hajtóerejük ez idáig is a saját kíváncsiságuk volt. A helyváltoztatással (gurulás, majd a kúszás, eztán a mászás, végül felállás során) újabb, s az egyik legfontosabb tapasztalatra tesznek szert, mégpedig saját testükre csodálkoznak rá. Ahogy csúszik a pocakjuk a földön, netalán koppan a térdük mászás közben, esetleg földre huppannak, és megismerkednek a fenekükkel. Eljutnak egy tükörhöz, és rácsodálkoznak emberi mivoltukra, bár ilyenkor még nem tudják, hogy azok igazából ők, maguk. Ezek az első tapasztalatok önmagukról, melyeket különböző úton szereztek meg a gyerkőcök (érintés-tapintás útján, vizuálisan-látásuk segítségével, auditív csatornán- hallásuk segítségével) beépül ismeretként az elméjükbe, személyiségükbe.

Amint látjátok ebben nekünk, szülőknek, pedagógusoknak tevékenyen, aktív szereplőként nem sok részünk volt, hiszen ha egy gyermeket nem akadályoz semmi (itt olyan gátló okokra gondolok – mint veleszületett mozgásszervi rendellenesség, idegrendszeri károsodás stb…), akkor ezeket a tapasztalatokat megszerezve szépen fejlődik. A mi feladatunk annyiban merül ki, hogy óvjuk e tevékenységei folytán a testi épségét, és biztosítsunk neki kellő időt, helyet, egészséges környezetet, új élményeket, és további lehetőségeket, hogy kibontakoztassa magát.

Hogyan is segíthetjük gyermekünk további fejlődését? Kínáljunk fel számára újabb élményeket, játékokat, tárgyakat, és eszközöket. Mutassunk példát, mozogjunk együtt sokat, beszélgessünk, meséljünk a világ dolgairól. Ezután már egyre aktívabb részesei leszünk az ismeretszerzés folyamatának.


erzetek.jpg

Miért fontos ez? Most ugornunk kell egy nagyobbat az időben… Azért fontos, mert a téri tájékozódás fejlődésének első területe a saját testünk. Így tanuljuk meg a téri irányokat, relációkat úgy, mint: jobb-bal kezem, fent van a fejem, lent a lábam, középen a törzsem. Amikor magamat vizsgálgatom, a tükörben láthatom, hogy a karjaim rövidebbek a lábamnál. Az ujjaim vékonyabbak a karomnál. Ha sétálok, anya mögöttem ballag, vigyáz rám. Olykor a kutyusom előttem szaladgál, és szaglász. Tőlem balra kék autó suhan el, jobbra őszi fák lengedeznek. Felettem egy madár röppen, alattam őszi falevelek hevernek. Rájuk lépek, ugrálok! Ha szökkenek, lobog a hajam. Amikor sokat iszom, bugyog a hasamban a víz, lám ezt is érzem! És mi mindent érzek még? A hideg időt, az esőt, fázom, amikor megázom, megszárít a nap, ilyenkor kellemes meleg van. Ilyenkor nem szeretek az égre nézni elvakít a fényesség. Sötétben szeretek az elemlámpával játszani. Nehéz kigombolni a kabátomat, elfárad az ujjacskám, ügyetlenkedem. És így tovább…


Mikor használjuk fel e tapasztalatinkat ismeretként, kellő alapot adva az újabban megtanulandónak? Az iskolában és egész életünk folyamán! Az iskolában meg kell tanulunk írni, hármas vonalközben tájékozódni (az elsősök füzetében sűrű, hármas vonalazás van), hisz nem mindegy, hogy a betűt hova, melyik vonalra írjuk, honnan kezdjük a kerekítést, melyik irányban kell haladnunk. Az sem mindegy, hogy merre dől a b hasa (Jobbra? - Balra?), a p betű szára lefelé lóg… Balról jobbra kell olvasnom a szavakat, vagy föntről lefelé. Az sem mindegy, ha tudom magamról, hogy jó a szemem, talán a legjobb, mert én látom meg a leghamarabb a repülőt az égen, de ügyetlen a kezem, mert utálok kabátot gombolni, írni viszont meg kell tanulnom, ezért ügyesítenem kell a kezemet. Jó, ha tudok önmagamra koncentrálni, mert így talán nem zavarnak majd a társaim, ha éppen beszélgetni támad kedvük, dolgozatírás közben.


Érdemes a minden napjaink folyamán figyelmet fordítani arra, hogy minél több olyan hétköznapi tevékenységbe vonjuk be a gyerkőcöket, melyek során megismerhetik önmagukat. Fontos, hogy sokat beszélgessünk ezekről az eseményekről. Következő cikkem, melynek címe: Házimunka gyerekszemmel... Házi praktikák, avagy hogyan "fejleszthetünk" képességeket az otthoni tevékenységekkel? Melyből kiderül milyen széles az otthoni fejlesztési lehetőségek tárháza. Segítsük gyermekeinket a világ megismerésében!


A kis csapatunk által megalapított Kukucskáló Műhely is ezt a célt szolgálja. „Ki vagyok Én? Ismerd meg önmagad!” foglalkozás során önmagunk, testünk megismerése volt a cél. A résztvevő kukucskálók több észlelési csatorna segítségével ismerkedtek önmaguk, társaik, az emberi test képével.

Várunk benneteket továbbra is nagy szeretettel!

Kerekesné György Zsófia




#KukucskálóMűhely #önmagunkmegimerése #tériirányokmegismerése

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!