Anyával lenni - anyával játszani!

A gyermek alapvető, életre meghatározó élménye az intenzív, édesanyjával, szüleivel töltött idő, mely a magzati élettel indul, a születéskor változik egy nagyot és jellemzően három éves kor körül, az óvodába induláskor valamelyest lecsökken. Nem végleg múlik el, de helyét ekkor a kortárs csoport megismerésével, új ingerek sokaságával osztja meg. Jó és áldásos tehát, ha eddig a pontig egy olyan biztos érzelmi alapot építünk fel gyermekünkben, ami felvértezi, megsegíti az előbb említett új kalandokban.


Játék mindennapi eszközökkel

Ennek az „alapépítésnek” a fontosságáról, technikáiról szólt a III. BabaArt Szakmai Konferencia. Több előadás és szakmai műhely világította meg a lehetőségeket. Olvassatok bele!

Kelemen Judit (A Pikler Bölcsőde kisgyermeknevelője)a névadó, Pikler Emmi munkájáról, gondolkodásmódjáról szólva kiemelte, hogy a legfontosabb a bizalom kiépítése a gyermekben. Ha bízik a nevelőben, szülőben, a körülvevő világban, akkor fog tudni saját élményen alapuló felfedezéseket tenni. Saját maga, saját magának meglépni a fejlődés apró lépéseit, úgy mozgásban, mint mentálisan. Pikler Emmi nézetei saját korában rendkívül haladó szelleműek voltak, nemzetközi elismertségre tettek szert. Kiváló, alapozó munkája több nyelven, több kiadást ért meg. Nálunk 1940-ben „Mit tud már a baba?” címmel jelent meg először.

Budapesten ma bölcsőde működik, melyben a Pikler Emmi által indított szemléletet, nevelőmunkát viszik tovább. A bölcsődei ellátás mellett szakmai műhelyként, hospitáló, nemzetközi tanfolyamokat indító intézményként tevékenykednek. Bővebben olvashattok a témáról és a bölcsődéről itt >>>


A kötődés fontosságát, az anya-gyermek kapcsolat építésének, mélyítésének, szépítésének alkalmait, módjait nagy szakértelemmel sorolta és elemezte Dr. Rózsa Judit, gyermekpszichológus. Örömmel hallottam, hogy előadásában az altatás és az altatás közben való éneklés hangsúlyos szerepet kapott. Olvassátok erről korábbi bejegyzésemet >>>


A szakmai háttér megerősítést jelenthet a tanácstalan, segítségre, biztatásra szoruló szülőnek. De elengedhetetlen a kisgyermeknevelésben dolgozók folyamatos tanulása, egymás módszereinek, gondolatainak megismerése is. Érdekes és hasznos kezdeményezés volt a Szalma Éva (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) által ismertetett nemzetközi NEST projekt, mely az elmúlt három évben igyekezett egy tartalmas portálon kapcsolati lehetőséget biztosítani a szakmai szervezeteknek, szakembereknek. Szülőként böngészhetjük a fórumokat, illetve széles, többnyelvű szakirodalmat találhatunk a könyvtárban.


A szervező intézmény munkatársa, Csóka Eszter zárta az előadásokat. Elmondta, hogy a művelődési házak, az általuk tapasztaltak alapján, hogyan tudnak a család egészére, sőt a generációk együttműködésére koncentráló programokat szervezni. Melyek azok a foglalkozástípusok, amelyek kreatívan, sokoldalúan, több művészeti ágat felölelő, közös alkotásra serkentik a család és a közösségek apraját és nagyját. Mind a konferenciát megelőző családi nap (melynek összefoglalóját felvételről láttuk), mind pedig a házban meglévő és tervezett programok szemlélete és változatossága alátámasztja az elmondottakat. Jó szívvel ajánlom figyelmébe a környéken lakóknak és más érdeklődőknek!


És a legjobb még csak most következett!


A szakmai nap fő élménye az előadások után következett. Három választható workshop közül én a zenével foglalkozót választottam. Hegedűsné Tóth Zsuzsa: Tárgyak és zene c. műhelye érdekesnek ígérkezett és bizony, nem is okozott csalódást! Közvetlen, ám kellemesen szakmai hangulatú beszélgetés, közös gondolkodás zajlott. A fókuszban itt is a már korábban említett, intenzív anya-gyermek együttlét, illetve az óvodáskor időszaka volt. Újból bebizonyosodott, hogy a muzsikálás, éneklés nem kell, nem szabad, hogy a művészek, a kiművelt zenészek privilégiuma maradjon. Sőt, akkor tesszük meg az első és legfontosabb lépéseket gyermekünk harmonikus növekedése, nyitott, befogadó életszemlélete felé, ha mi magunk, a saját hangunkon, a gyermek jól bevált, biztos közegében megadjuk neki az első zenei élményeket! És ez nem is olyan nagy ördöngösség. A még az anyaméhben bújó apróság ringatásáról, a neki adható jókról már beszéltünk. Írtam a születés utáni altatás, ringatás, mondókázás meghatározó élményéről is. Ha jól esik, akár egész álló nap verselhetünk, dúdolhatunk: öltöztetésnél, pelenkázásnál épp úgy, mint játék közben, vagy amikor az ablakon kinézve észrevesszük, hogy esik az eső.

Épp ehhez nyújtott számtalan ötletet a műhely előadója. Minden bemutatott tárgy használata – mert mindenből muzsika lett! – a gyakorló édesanya tapasztalatát és a zenepedagógus kreativitását tükrözte.

Családi kompánia - a zenélés eszközeivel

Kiindulópontunk az volt, hogy a cseperedő gyermek szívesen kézbe veszi azokat a tárgyakat, amelyeket mi is használunk. Persze nem mindig pont ugyanazt feladatot adja neki, mivel nem alakult még ki feltétlen a tárgyhoz kapcsolódó funkció ismerete, tudata. Vagyis nem korlátozzák a képzeletét holmi civilizációs megszokásokJ. Így lesz egyszerűen ütnivaló cintányér legjobb lábasunk fedeléből (Ki ne perelt volna már emiatt? De látva a boldog apróságot…!). Mennyi hangot előcsalogathatunk hétköznapi, egyszerű tárgyainkból egy kis fantáziával, mi magunk is! Már csak néhány kapcsolódó (vagy csak éppen kedvenc) mondóka, egyszerű gyerekdal szükséges, és készen van a recept: így tehetjük izgalmassá, intenzívvé és nem utolsó sorban meghatározóvá a gyermekkel együtt töltött játékidőt! A pillanatok alatt, az aprónép szeme előtt elkészülő és megszólaló „hangszerek” az elemi felfedezés, a ritmus és a dallam észlelésének örömét okozzák – a szakirodalom tudja csak elősorolni, mi mindent indítva, ingerelve ezzel a csemete agyában. Mi csak a boldog, önfeledt örömöt látjuk, ami aztán minket is boldoggá tesz. Kell ennél több?


Mire jó a muffin forma?

Előadónk „varázslata” révén hamarosan béka lett a szilikon muffin formából, máskor pedig kismadárként reppent fel belőle a pingpong labda! Az óriáscsipeszek az egyik pillanatban a „Csip-csip, csóka” mondókát illusztrálták, aztán kígyóvá kapcsolódtak össze („Tekeredik a kígyó…”), hogy végül a földön kört alkotva kút kávájaként szolgáljanak („Mély kútba tekinték….” kezdetű gyermekdalunkhoz). De ha még ez sem volna elég, zoknis lábacskára csíptetve kacsává is változtathatja a zokni viselőjét („Kis kacsa fürdik… vagy más kacsás dal és mondóka)!


Mire jók a csipeszek?

Se szeri, se száma a játékoknak és az alkalmazható mondókáknak, dallamoknak!

A használt tárgyak mindegyike kis költségvetésből beszerezhető, vagy éppen része háztartásunknak. Nézzünk csak körül! Hogy lehet az üres tejfeles pohárból dobot vagy egy befőttes gumit rátéve pengetős hangszert készíteni? Hogy lehet az üres flakonból hajókürt? Gondolkozzatok csak! Járjatok nyitott szemmel az otthoni tárgyak között és engedjétek el a fantáziátokat! Egyetlen dologra nagyon ügyeljetek: a használt tárgyak, fabrikált hangszerek ne legyenek veszélyesek. Kerüljük az éles peremeket, érdes felületeket. Persze mindannyian ismerjük gyermekünk habitusát: ehhez igazodjunk hát, amikor játszunk, otthoni tárgyat használatba veszünk! A biztosíték pedig az legyen, hogy ezekben a mókázásokban kikerülhetetlen, hogy mi is aktívan részt vegyünk. Nagyon sok, együtt töltött, mondókás, játékos együttlétet kívánok!


Szabó Ágnes (A szerző a III. BabaArt szakmai konferenciáján járt - Budapest, Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház, 2014. november 24-én)


A képek forrása:

http://www.pinterest.com/pin/196821446185614274/ (muffin formák)

http://www.pinterest.com/pin/566186984374960506/ (csipeszek)


#kötődőnevelés #alvás #éneklés #kreatív #zene

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!