Beszédfejlesztő gyakorlatok (nemcsak) esős napokra

Ha azt mondjuk beszédfejlesztés leginkább a mese, a mondóka, a versikék jutnak eszünkbe. Hozzá szoktuk ehhez tenni, hogy nemcsak a szókincset, de képzelőerőt, a kreativitást, a memóriát, a ritmusérzéket, a belső világot is fejlesztik, sőt a mesének terápiás hatásairól is gyakran szólunk. Most egészen más típusú beszédfejlesztésről szólnék.

Szókincs fejlesztésére használhatjuk a „Mondjunk ellentéteket!” feladatot. Azt mondjuk a gyereknek, hogy "kicsi" és tőle azt várjuk, hogy rávágja, hogy "nagy". Kezdetben elegendő, ha a gyermek mond szavakat, és mi mondjuk meg az ellentétét. Észre fogjuk venni, hogy nem egyszerű feladat a kisgyermeknek az sem, hogy mellékneveket gyűjtsön. Nyugodtan elvárhatjuk egy idő után, hogy ne a már megszokott, triviális mellékneveket mondja, hanem például a meséből megismerteket is használja, úgy mint gazdag, szorgalmas, csinos, jóravaló stb.

A második lépésben felváltva mondjuk a mellékneveket és az ellentéteket. Hagyjuk őt is gondolkozni, találja ki ő is a mi általunk mondott melléknév ellentétét. Egy idő után mondhatunk főneveket, sőt igéket is, úgy mint „apa”, „nagypapa”, „ajtó”, „jön”, „eszik”, stb. Aztán a következő fokozatban mondhatunk olyat, hogy „függöny”, „játék”, „szerel”, stb. Az ilyen szavaknál megállapíthatjuk, hogy ezeknek nincs ellentéte. Rá fog döbbenni, hogy vannak szavaink, aminek tudunk ellentétét mondani, és vannak, ahol nem. Ha ezzel kapcsolatban bármilyen következtetésre jut a gyermekünk, akkor nagyon meg kell dicsérni a logikus gondolkodása miatt. Az iskolás gyereknél már elmagyarázhatjuk, vagy ösztönözhetjük a gyereket, hogy magától rájöjjön, hogy általában a mellékneveknek van ellentéte, van néhány főnév és ige, aminek szintén van ellentéte, de a legtöbb melléknévtől eltérő szófajba tartozó szavunknak nincs ellentéte. Lehet, hogy a gyermekünk mégis ad valamiféle ellentétet arra a szóra például, hogy szerel. Lehet, hogy az édesapja, vagy a karbantartó az oviban vagy szerel, vagy pihen. Elképzelhető, hogy a „szerel”-re rá fogja vágni, hogy "pihen". Kérjünk tőle magyarázatot (ez a fajta beszélgetés a logikus gondolkodást fejleszti, a következtetések levonását), majd mondjuk el, hogy ez egyedi esetekben igaz lehet, de nem általános. Ez a feladat folytatódhat egy beszélgetésben is, amikor arra hegyezzük ki a témát, hogy mennyire relatív minden. Egy fecskefészek egy gólyafészekhez képest kicsi, de a gólyafészek pedig arra kicsi, hogy mi elférjünk benne.

A másik logikát, holisztikus látást, tematikus gondolkodást fejlesztő feladat a kakukktojás keresés. Mondjunk szavakat a gyerekünknek és legyen közt egy kakukktojás. Pl.: barna, zöld, sárga, autó, és kérjük meg, hogy válassza ki az oda nem illőt. Elképzelhető, hogy a fenti szósorból ő a zöldet fogja választani. Ne javítsuk ki azonnal, hagyjuk megmagyarázni. Lehet, hogy azt fogja mondani, hogy azért, mert sárga, barna és autó van a szobájában, de zöld nincs. Fogadjuk el ezt a választ és nagyon dicsérjük meg! Mondjuk el, hogy a legtöbb ember az autót választotta volna, de mi nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ő teljesen egyedi megoldással állt elő. Ez a feladat nemcsak a szókincset, az egyediséget, ötletességet, önállóságot is fejleszti. Nem beszélve az érvelő, meggyőző képességről, amire később óriási szüksége lesz!

Harmadszor pedig játszhatunk egész kicsikkel is barchóbát. Először gondoljunk valami könnyűre, és lehetőleg mindig ugyanarra. Pl. apára, testvérre, stb. Mikor már belejött a gyerek a kérdezésben, a logikus következtetésekbe, akkor léphetünk tovább, és gondolhatunk állatokra, minket körülvevő tárgyakra. Játszhatjuk úgy is, hogy először csak a gyermekünk gondol, és mi találjuk ki. Kérhetjük őt, hogy valami nehézre gondoljon és ne lepődjünk meg, ha a hétfejű sárkányra, vagy a vízi csúszdára fog gondolni, amit sosem találunk ki!

A leglényegesebb ezeknél a játékoknál, hogy mindig kérjünk magyarázatot, fogadjuk el az egyedi megoldásokat, és biztassunk saját gondolatokra. Amikor a gyermek elkezdi unni a feladatot, akkor pedig ne hagyjuk abba azonnal! Használjuk ki, hogy monotonitás tűrésre, kitartásra, „nemszeretem” feladatok elvégzésének kötelességére is nevelhetünk. Amikor azt mondja, hogy hagyjuk abba, unja, akkor kérjük meg, hogy még egyet- kettő játsszon velünk, mert mi élvezzük. Határozzuk meg előre, hogy mennyit, és ne engedjünk belőle! (Nyilván ez a szám legyen az ésszerű tűréshatáron belül! Ne mondjuk azt, hogy még 15 barkóbát le kell velünk játszania, vagy ebédig ezt kell csinálnia, és még csak reggel 7 óra van!) Találjuk meg az értelmes kompromisszumot, az arany közép utat a „még ne add fel” és a „kényszerítlek rá” között.

Molnárné dr. László Andrea

#beszédfejlesztés #szókincs #logikusgondolkodás #kreativitás #önállóság #monotóniatűrés

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu