Nem mindenkiből lesz hastáncosnő

Az iskolai farsang kapcsán elgondolkozik az ember az ötletes jelmezeken, jeleneteken, a gyermeki és a szülői kreativitáson, jó fellépésen. Az idén a kormányszóvivő és a hastáncosnő is díjat nyert nálunk. Mégsem javasolnánk mindenkinek ezeket a jelmezeket, pláne nem ezeket a pályákat.

hastáncosnő

Január 17-én írták a középiskolába készülők az írásbeli felvételiket, közeledik az érettségi és a felsőoktatási felvételi vizsgák jelentkezési határideje. Az általános iskolába készülők szüleinek is főhet a feje, hogy a körzeti általános iskolát vagy valamilyen tagozatos iskolát válasszanak.

Az iskolák nyílt napokat szerveznek, felvételi előkészítőket és játszóházakat tartanak, hogy jobban megismertessék magukat az érdeklődőkkel. Mi lenne az ideális? A művészeti jellegű iskola, az idegen nyelv, a matematika vagy az informatika emelt óraszáma? Kellene-e edzésre járni a mindennapos testnevelés mellett? Nehéz kérdések, de szerencsére nem egyszer és mindenkorra kell eldönteni őket. Az iskolák átjárhatók, s előfordul, hogy egy kevésbé erős iskola, jobb osztályközösséggel harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb gyermekeket bocsát ki, akik ugyanúgy megállják a helyüket a felsőoktatásban.

Az oktatás és a nevelés személyes kapcsolatokon múlik, a számunkra szimpatikus tanító, tanár a szomszédból és az ő gyerekeiből más reakciót válthat ki. Van olyan tanuló, akinek liberálisabb, van, akinek konzervatívabb nevelésre van szüksége. Egyes gyerekek jobban kötődnek a „pótanyuka” tanító nénihez, mások a vicces és szigorú tanár úrhoz. Nem mindenkinek való az elit gimnázium és az atomfizika. De ez így van jól.

Akkor esünk hibába, ha ragaszkodunk eredeti elképzelésünkhöz. Ha a saját álmainkat szeretnénk megvalósítani a gyermekünkön keresztül. Ha orvosnak szánjuk, de elájul a vértől, vagy túlságosan beleéli magát minden egyes beteg helyzetébe. Ha hastáncosnőnek szánjuk, de fél a fellépéstől, ha kormányszóvivőnek, de nem mer sok ember előtt megszólalni, és túlságosan az arcára vannak írva az érzelmei.

Már az óvodától azt sugallják, mindenki valósítsa meg önmagát, versenyezzen, győzzön. Pedig vannak szelíd, nem versenyző alkatok. S rájuk ugyanolyan nagy szükség van.

Gánt

Beszélgessünk gyermekünkkel, próbáljuk kitalálni, hogy mihez lenne kedve, s mi az optimális a számára. De ha nem érti a matekot, ne erőltessük a mérnöki pályát. Örüljünk, hogy szívesen olvas, de ne ezért íratkozzon be a könyvtár szakra. Higgyünk a tanárainak, ha azok nem javasolják az emelt szintű érettségit (vagy ha nem hiszünk nekik, vegyük rá gyermekünket, hogy rengeteget tanuljon). Beírhatjuk az egyetemi felvételihez az álmait is az első helyre, de aztán a második és a harmadik helyre már olyat válasszunk, ahová (a pontjait számolgatva) reálisan felvehetik. Nem mindenki érzi jól magát az elit egyetemen. Sokkal jobb lenne, ha kiegyensúlyozott, nyugodt, elégedett lenne, jól érezné magát a bőrében. A siker és a gazdagság múlandó, de a belső tartalékok, a tudás és az alkalmazás képessége, a harmonikus emberi kapcsolatok vele maradnak. Még ha meg is változik az érdeklődési köre, vagy kiderül, hogy mégis más szakmában, hivatásban tudná kibontakoztatni a tehetségét, lehetőségünk szerint támogassuk benne (persze, ha reálisnak tűnik a kitűzött cél). A saját útját kell járnia, nem a miénket, s minél kisebb vargabetűkkel.

dr- Szász Erzsébet

Kép forrása: http://www.pinterest.com/pin/477170522993229358/

#felvételi #továbbtanulás #hivatás #szakma

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!