Vigyázz, kész, DAL! avagy miért nézzünk körül az ének-zene tagozat háza táján?

Az óvodai kisszéken már éppen csak elférő gyermek bizony iskolába indul. Micsoda kaland! És még nagyobb kaland, sőt inkább kihívás a szülőnek, nekünk, hogy a legjobb iskolát válasszuk csemeténk számára…

Valóban kihívás, valóban nehéz? Igen, minden kívülről érkező jel erre utal: léteznek létszámok, helyzetek, amelyek miatt olykor a lakóhely szerinti körzetes iskolából is kaphatunk nemleges választ. Vagyis az aggodalom ezen a fronton indokolt. És igaz az is, hogy az értékrendünk és beállítottságunk, a megismert vélemények és az iskola híre alapján is a legjobbat szeretnénk választani. A legtöbb esetben az óvoda utolsó éve másról sem szól, mit napról napra beosztott iskola-előkészítő foglalkozásokról, bemutató órákról.



Nézzünk rá a történet főszereplőjére! Biztosan vannak olyan alkatú gyerekek, akiknek a folyamatos programok, az iskola-előkészítőkkel betáblázott hétköznap délutánok nem jelentenek gondot, testük-lelkük jól viseli. De azt hiszem – ismerősi körben tájékozódva és a saját gyerekeimet útra indítva – a legtöbb nagycsoportos elsodródik ebben a történetben. Mi ez az iskola dolog? Rendben, elmegyünk az egyikbe. Jó volt? - Jó volt, már a tanító nénit is megkedveltem. – Nagyszerű, akkor most elmegyünk a másodikba, harmadikba is. Mindenhol teljesíts, fiam, a legjobb tudásod szerint!

Vagyis: állandó vagy majdnem folyamatos terhelés alatt tartjuk hatévesünket, kapcsolatteremtést, viselkedést várunk el tőle, mindeközben nem tudjuk megmondani, hogy miért? Hogy kiválasszuk a legjobbat? De miért és miből? Fenntartott bizonytalanság majd’ egy tanéven át.

Mondom, lehet, hogy vannak gyerekek, akik ezt jól viselik, vannak szülők, akik ezt jól kommunikálják.

És a többiekkel, velünk mi lesz? Mi is őrlődünk, toporgunk, minimális benyomásainkat felnagyítva igyekszünk feketén vagy fehéren látni. Nincs angol óra a kezdetekről? Nem jó! Csak háromféle különóra van? Felejthető.



Akkor most vegyünk egy nagy levegőt. Mi a célunk? Az lenne a jó cél, hogy a gyermek jól érezze magát, biztonságos érzelmi közegben cseperedjen tovább. Talán az sem baj, ha határozott, világos szabályok mentén. Ezekhez képest a nyelvórák száma, az iskola felszereltsége, a külföldi osztálykirándulás másodlagos szempontok. És mi a jó út? Talán nem az, hogy mindent, de mindent kipróbálunk, ovit, játékidőt feláldozva a tucatnyi iskolai programért. Ha jó a kapcsolatunk az óvodapedagógusokkal, bízzunk megalapozott előkészítő munkájukban! Cserébe egy lépésről lépésrehaladó, iskolaérett gyermeket indíthatunk útra a következő szeptemberben.

Hadd kanyarodjak egy olyan irányba, amit saját bőrömön tapasztalva, megélve, jó szívvel ajánlok mindenkinek. Az ének-zene tagozatos iskolákról, alapfokú művészeti iskolával kombinált általános iskolákról szeretnék egy kicsit írni. Talán nem meglepő, hogy zenei nevelésünk atyjával, Kodály Zoltánnal kezdem. Számos helyen és helyzetben idézik e témáról mondott gondolatait, én újra és újra merítek belőlük. Hallottuk, olvastuk sokszor, hogy a zene mindannyiunké, hogy a zenei nevelés az anyaméhben kezdődik, és hogy a dallamokon keresztül mindent kifejezhetünk, és sok mindent megérthetünk. Az ének tagozatos általános iskolai képzésbe illesztett ének-zene órák, a kórusmunka, a gyermek habitusához, tempójához illő egyéni zenei vagy ének különórák mind lehetőséget teremtenek arra, hogy a kis hatéves, az óvodából kikerülve a lehető legjobban élje meg az „iskolába érkezés” időszakát és biztos lépésekkel haladjon tovább.

Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy a heti öt vagy több énekóra vajon nem megy-e a tanulás, a többi tantárgy rovására? Vajon nem lesznek-e a gyerekeink lépéshátrányban, még ha oly szépen éneklik is a magas cét? Aggodalomra semmi ok:


„Az agyhullámok beindítására azok az agykérgen kívüli, ősi központokból eredő idegpályák képesek, melyek belső világunk hatásainak közvetítői, érzelmi és motivációs impulzusokat hordoznak. Ezáltal képes belső világunk rendkívüli hatékonysággal befolyásolni magatartásunkat, különösképpen azt, milyen gyorsan fogunk tanulni, tartós lesz-e a memórianyomok eltárolása, illetve milyen lesz azok előhívhatósága. Az érzelemgazdag belső világ elengedhetetlen ahhoz, hogy a külvilág információit megfelelő hatékonysággal tároljuk el agyunk olyan mélységeibe, amelyekből a kreativitás táplálkozik.”


„Pszichológusok is kimondják az énektanítás nagy szerepét a kreativitás fejlesztésében, gátlásosság leküzdésében. Az azonos szociális helyzetűek közt egy idő után az intenzívebb zenei képzést kapott tanuló megelőzi az alacsonyabb zenei képzésben részesült társát.” (Barkóczi Ilona, Pléh Csaba)



Lássuk, mi minden áll rendelkezésre egy ének-zene tagozatos iskolában?

  • a biztonságos érzelmi környezet,

  • kedves kis közösség, ahol állandó művészi élményt kapnak, sőt maguk alkotják, alakítják azt

  • világos, tiszta szabályok, amit az éneklés és muzsikálás mind egyéni, mind közösségi használatában megkíván

Vegyünk még ehhez egy kedves, megértő tanító nénit, elhivatott énektanári gárdát és azt hiszem minden adott, hogy jó helyen tudjuk a gyermekünket. Mire a felsőbb osztályok ajtaján belép kreatív, nyitott, a feladatok megoldásában hatékony és motivált iskolás lesz belőle. Mi pedig boldogan járunk majd a kórushangversenyekre, talán még a kedvünket is meghozza, hogy a helyi műkedvelő énekkar vagy népdalkör próbájára bekukkantsunk!

Dalra és iskolaválasztásra fel! Mindenkinek jó élményeket kívánok!

Szabó Ágnes


Forrás: http://www.mipszi.hu/cikk/100214-agyfenyesito-zene letöltve: 2014-03-15

http://300ev.lovassy.hu/index.php/lovassys-mindentudas-egyeteme/2011-majus-19-freund-tamas

letöltve: 2015-02-07

#iskola #iskolakezdés #iskolaválasztás #zene #zeneitehetség #énekzenetagozat

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu