Népi gyermekjáték – játékos gyereknép


Írtam már sokszor arról, hogy miért is tartom a gyermekjátékdallamokat a lehető legalkalmasabb zenei anyagnak a kisgyermekek számára. Kis hangterjedelmű, lüktetésalapú, néhány hangos mintákból, elemekből, sok ismétléssel építkező hangzó világ. Vagyis épp a beszélni tanuló, anyanyelvét ízlelgető aprónép számára kiváló a szavak formálására, alakítására. Ha dallamot, kis ritmust kap - kapaszkodót, segítséget nyer a rögzítéshez. A gyermekjátékdallamokra jellemző tá és ti értékekből építkező ritmusvilág a szótagok hosszának érzékelését, a lépéstempó a lüktetés, az arányok megérzését könnyíti, végeredményben a szótagolás előzménye, segítője lesz.


Ez nagyon jó! Köszönjük, hogy eleinktől megkaphattunk! Ráadásul itt van karnyújtásnyira. Mi magunk is könnyen elsajátíthatjuk, de zömmel óvodáink is alapvető zenei anyagként használják ezeket a dallamokat.


És még mindig nincs vége! Hagyományos formában a gyermekjátékdallamok – ahogy ebben a hosszú elnevezésben a középső tag is erre utal – nem csupán éneklést, de legtöbb esetben kapcsolódó játékot és mozgást is jelentettek! Kiváló népzenei gyűjtőinknek és táncpedagógusainknak köszönhetően a dallammal együtt a játékleírások, lépések is megőrzésre kerültek és máig használatban vannak. Ahogy az énekelt gyermekjátékdalok a zenei alap, úgy a hozzá kapcsolódó játékok, illetve a benne lévő lépések és tevékenységek a mozgáskultúra alapját képezik.


Vajon van-e olyan élményetek a gyermeketekről, hogy elmélyült játék közben valami monoton, ismétlődő dallamot, dallamos szavakat mormol, dudorászik? Vagy, hogy séta közben a lépés ritmusára kezdi lengetni kezét fogó kezünket, esetleg valami beszédszerű mondókával, improvizált dalocskával kísérve? Igen, a gyermek egységes módon, szinkretikus formában él meg zenét és mozgást! Másképpen szólva: ösztönösebb, jó értelemben fegyelmezetlenebb még annál, mintsem hogy a dalolást csak mozdulatlanul, padban ülve, a mozgást pedig némán képzelje el. Minden csatornán, egyszerre nyilvánul meg: a beszédet markáns ritmus, a dallá vált szöveget mozgás, a ritmust lépés, forgás, fordulás kíséri!


Ennek a zabolátlanságnak kiváló terepe, alkalmas megnyilatkozása a népi gyermekjátékok világa. Szakértő terelgetés mellett a szinkretikus megnyilvánulás szelíd kereteket, szabályokat talál magának, ami azonban soha nem nélkülözi a kreativitás, az improvizáció lehetőségét. A körjátékban ugyanis mindig megvan a lehetőség, hogy a dallamot még egyszer énekeljük, hogy a kör közepén álló még egyet forduljon, hogy mást válasszon párnak, mint akit korábban a körbe hívott!


Minden tudományos megközelítést félretéve – és talán ezzel kellett volna kezdenem, a dallammal, zenével kísért népi játék a mozgás felszabadult örömét adja a gyermekeknek. Nem tudom, másutt hogy van, de nálunk a néptánc óra a legnépszerűbb az összes különóra közül az óvodában. A gyerekek kipirosodva, boldogan, élményeiket sorjázva térnek vissza minden alkalommal. Nem mellesleg élő zenére – egy szál tekerőlant hangjára – táncolnak! Örökké hálás leszek ezért a megoldásért – a közvetlen megismerés élménye, a zengő-bongó hangszer és a muzsikáló ember látványa azt hiszem megfizethetetlen, örök tapasztalat a gyerekeknek!


Mi magunk is táncra perdülhetünk, nem is olyan nehéz előcsalogatni a valahol bennünk bújó gyermekkori élményeket. Bármelyik közismert nóta alkalmat teremt. Ahogy említettem, kiváló dolog hazafelé menet a lépés ritmusára lengetni a gyermek kezét fogó kezünket:


„Egy süveg alma, két süveg alma….” ld., illetve hallgasd itt


Hazaérve kérjük még egy felnőtt segítségét, hogy „egészen” el tudjuk játszani a játékot! – vagyis a felnőttek fogják össze szorosan a kezeiket, hogy arra a gyermek biztonsággal ráülhessen. Már lehet is lengetni előre – hátra! A kacagás biztosított, csak a derekunk bírja!


De ennél kevésbé összetett megoldások is vannak – otthoni környezetben léphetünk, fordulhatunk kedvünk szerint. A „Tekeredik a kígyó”-ra körbejárhatunk a lakásban, megtehetjük vezetőnek az apró gyermeket: büszke lesz rá, hogy arra megyünk, amerre ő visz. Ha mi megyünk elől és a tér engedi, másszunk fel az ágyra, majd huppanjunk a földre, talán még az asztal alá is bebújhatunk. Persze ne felejtsünk el közben énekelni. Ha elfáradtunk, kopogjunk a szék ülőkéjén a dal ritmusára!


A 3-4 éves korosztály elemi élménye a fordulás, sőt a forgás tapasztalása. Keressünk rá lehetőséget úgy, hogy közben mégis ott vagyunk, nem áll fenn a veszélye, hogy forgástól elszédült gyermek beveri a fejét az asztal sarkába. Vegyük például „Kis kacsa fürdik…” kezdetű jól ismert dalocskát! Az elején akár a gyermekkel szemben állva lépkedhetünk, vagy kezét fogva foroghatunk. A „Fordulj, ki, fordulj ki szép aranyalma” szövegű záró résznél engedjük el a kezét, hadd forduljon körbe ő maga! Ha kislányunk van, ilyenkor a pörgős szoknya is dukál! Ha nagy a siker többször is ismételhetjük, tempót válthatunk.



Ismeritek – hisz ez is olyan, amit mindenki ismer – az „Ilyen cica mellett aludni is lehet…” kezdetű dallamunkat! Ennek is megvan a maga, csoportban játszható formája, de miért is ne szórakozhatnánk vele otthon is! Valamelyikünk a cica, guggol a szoba közepén, fejét az ölébe hajtja. A másik fél vagy felek a rendelkezésre álló térben lopakodnak – ez nem más, mint az alapritmus érzékelése, a lüktetés mozgásba átvitt bemutatása. A cicus egy váratlan pillanatban felkel és elkapja a szemtelen körbelopakodókat. Nem kell itt nagy fogócskára gondolni, egy kis ölelés, huncutság megteszi! És mehet a játék még egyszer, akár cserélve a szerepeket!


A lépések, forgások a nagymozgások gyakorlására, a jobbra-balra, előre-hátra irányok rögzítésére alkalmasak, a ritmusészlelést, az egyensúlyérzéket fejlesztik. A kézfogás, érintés, elejtett kendő felcsippentése a finommotorikus tevékenységeket hozzák előtérbe. A szemkontaktus, a kommunikáció ének és mozgás kísérte formája is kiváló gyakorló terep óvodásaink számára. Mindeközben a test megismerése, a testséma alakulása is intenzíven zajlik. Mennyi, mennyi minden! És közben a gyermek velünk van, együtt vagyunk, közösen érezzük jól magunkat! Példát, játékot magunk is rögtönözhetünk, ahogy fent ezekből néhányat le is írtam. Ha szükségünk van segítségre, forduljunk bizalommal óvodásunk felé – jókedvében lehet, hogy megoszt velünk még egy játékot!


A szerző május 15-én 18 órakor előadást tart a TEMI Fővárosi Művelődési Házában (1119 Budapest, Fehérvári út 47.) Regisztráció >>>


Szabó Ágnes


Végül néhány irodalom – a teljesség igénye nélkül – ahol kedvünkre böngészhetünk:


Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk) Kerényi György (sajtó alá rend.): A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok. Bp., 1951 – Öröm kézbe venni! Könyvtárakban, ritkábban antikváriusnál találjátok meg.

Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény – a legelső gyűjteményes kiadványunk! 2000-ben reprint kiadásban jelent meg újra

Lázár Katalin: Gyertek, gyertek játszani. I-IV. – sorozat játékközlésekkel. 2002-2008-ig jelent meg az Eötvös József Könyvkiadónál.


Tamásiné Dsupin Borbála: A népi játékok és a mozgás relációja és funkciója a 3-7 éves gyermekek személyiségfejlődésében. Disszertáció. Jyväskylä, 2010 – elérhető az interneten


Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok – ünnepi szokások. Mezőgazdasági Kiadó, 1997

#olvasás #ritmus #mozgáskultúra #kreativitás #improvizáció #játék

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu