Bújj, bújj, zöld ág… A húsvéti ünnepkör


Húsvéti tojások

Beleszületünk egy hagyomány- és szokásrendszerbe, s sokszor ösztönösen cselekszünk valamit. A gyerekek viszont kérdeznek, megállíthatatlanul. Kérdést kérdés követ: és ez nagyon jó, rácsodálkoznak a körülöttük lévő világra, megpróbálják megérteni a szokásokat a maguk szintjén. Még a „nagyok” is szeretnek hinni a húsvéti nyuszi létében, a Mikulásban és Jézuska ajándékaiban.


Érdemes kicsit elmélyednünk az esztendő ünnepeiben, hiszen annyi érdekes hagyomány, népi gyógymód, játéklehetőség rejlik bennük.


A szokásokat Dömötör Tekla nyomán foglaljuk össze:


a vízkereszttől húshagyókeddig tartó farsang során a mezőgazdasági munkák aránylag könnyebbek voltak, jutott idő szórakozni.


Február 3-án, a gyermekek egyik védőszentje, Balázs napján gyertyát és almát szenteltettek, s a torokfájás gyógyítására használták. Maskarás diákok járták a házakat, szalonnát és tojást kértek. Ebből adtak a tanítónak is, aztán lakomát csaptak.


A farsang a húsvéti ünnepkörhöz tartozik. A húsvét mozgó ünnep: a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtölte utáni első vasárnap, vagyis legkorábban március 22-én, legkésőbb április végén lehet. Ezt előzi meg a negyvennapos böjt, azt a farsang.


Busójárás

Busójárás

A kép forrása: Fortepan archívum

Magyarországon a XV. század óta vannak források a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, alakoskodásról. 1525-ben, húshagyókedden álarcosok jelentek meg II. Lajos udvarában, s soraikban még egy elefánt is szerepelt. Látványos alakoskodás a mohácsi délszlávok, a sokácok busójárása. A fából faragott álarcokban csak a felnőtt, nős férfiak jelenhettek meg. A magyaroknál kedveltek voltak az állatjelmezek (pl. a medve, a ló, a kecske, a gólya) és a hozzájuk kapcsolódó jelenetek.


A tyúkverőzés keretében a legények koldusnak, cigányasszonynak, mennyasszonynak, vőlegénynek és vőfélynek öltöztek, tarisznyával és kosárral járták a házakat, verset mondtak és táncoltak, amiért lisztet, szalonnát vagy tojást kaptak.


A rönkhúzást (tuskóhúzást, tőkehúzást) akkor rendezték, ha a községben nem volt az esztendőben lakodalom. Ál-mennyasszonyok, ál-vőlegények, a násznép, jósok, bohócok, ördögök, orvosok vettek részt benne, s amikor megálltak, tréfás esküvőt rendeztek. Akár el is játszották az egész lakodalmat, sütéssel, főzéssel, tánccal.


A XV. századtól előfordultak zártkörű asszonyfarsangok is Magyarországon. A pártában maradt lányokat a farsang végén kicsúfolták: húshagyókedden kongóztak (pléhdarabot kongattak). A farsangot bőgőtemetés is zárhatta, a zenészek elbúcsúztak a nagybőgőtől, mert a nagyböjt ideje alatt tilos volt a muzsikálás, a táncmulatság, a lakodalom. Ekkor kezdődtek a tavaszi mezőgazdasági munkák.


A sajbózás során a fiúk tüzet gyújtottak, abroncsokat tüzesítettek meg, és legurították a domboldalon. Kiabálták, kinek a tiszteletére végezték a dobást. Amikor a tűz kialudt, elénekelték az Ámbár vétettem kezdetű egyházi éneket, aztán hazamentek.


Március 12-én köszöntötték Gergely pápát, az iskolák patrónusát. Katonás rendben, néha lóháton vonultak fel, és adományokat gyűjtöttek. Március 18-án, 19-én és 21-én (Sándor, József és Benedek napján) köszöntöttek be az esztendő első meleg napjai.


Virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Egy női ruhába öltöztetett szalmabábut vittek végig a falun, és vízbe dobták vagy elégették. Arra utaltak, hogy nemsokára vége a böjtös ételeknek, a kiszének, és újra lehet sonkát enni. A villőzés során a lányok a fűzfaágakat felszalagozták, és ezzel jártak házról házra köszönteni a tavaszt.


Lányokm locsolása húsvét hétfőn

Húsvéthétfői locsolkodás A képforrása: netfolk.hu

A húsvét Jézus kereszthalálának és feltámadásának, a tavaszi megújulásnak az ünnepe. A tojások festése, „írása” magyar nyelvterületen nagyon régi szokás. A húsvéthétfői locsolás hideg vízzel, vödörből történt, csak a két világháború között váltotta fel a kölnivizes locsolás. A locsolók már akkor hímes tojást, kalácsot kaptak. A sok locsoló a lány népszerűségének a jele volt. Néhány szomszédos népnél a lányok megvesszőzése foglalja el az öntözés helyét. Azért vesszőzik meg őket, hogy frissek, üdék, termékenyek legyenek.


A tojásfestés egész Európában elterjedt. Az északi népeknél, ahol a baromfitartást az éghajlat nem tette lehetővé, vadon élő madarak tojását festették meg húsvétra. A tojás a Földközi-tenger környéki népeknél mitikus jelkép, a teremtésmondák szerint belőle jött létre a világegyetem: az őstojás kettéhasadása után keletkezett az ég és a föld. A tojáspatkolás különleges ügyességet kívánt.


A festett tojással a gyermekek vetélkedőt rendeztek: összeütögették őket, vagy legurították a dombról. Az lett a nyertes, akié nem törött el, s övé lett a többieké is.


A nagyhéten féregűzés, rituális fürdés is zajlott a közeli folyóban, patakban, hogy egészségesek maradjanak az évben. A nagyhét egyik napján a fiúgyermekek összegyűjtötték a korhadt fákat, gerendákat, ezzel lármáztak, vagy elégették azokat (Pilátus-verés, Pilátus-égetés).


Húsvétvasárnap a katolikusok megszenteltették a templomban a sonkát, a kalácsot, a tojást. Ebből aztán együtt ettek, hogy az esztendő folyamán együtt maradjanak.

Nagyhét valamelyik napján megrázták a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek. A határt is körüljárták, katonás rendben, zászlókkal.

Középkori eredetű szokás volt, hogy az asszonyok húsvétkor felújították a ruhatárukat, vagy új szoknyát, kendőt kaptak ajándékba.


A virágvasárnapi vagy húsvéti zöldágjárás tavaszköszöntő énekes, táncos leányjáték. Zala megyében húsvétvasárnap virágból készítettek is „zöldágat”, másutt csak a kezükből formáltak hidat („Itthon vagy-e, hidas mester?”, „Lengyel László” – énekes gyerekjáték).


Gyűjthetünk az ünnepekkel (a húsvéttal) kapcsolatos dalokat, népi játékokat. Rengeteg szólás kapcsolatos a tavaszi hagyományokkal („Sándor, József, Benedek – zsákban hozza a meleget” „nagypénteken mossa a holló a fiát”). Keressük meg a keresztneveikkel kapcsolatos szólásokat, hagyományokat, olvassunk névadó szentjükről, vagy nevük eredetéről.


Öröm a gyerekek számára a tojásfestés, akár hagymahéjjal, céklával. Gyertyával, rákötött petrezselyemmel mintázhatjuk is.

A lányok várják is, meg nem is a locsolókat, de egy saját költésű locsolóverstől valóban meghatódnak.

dr. Szász Erzsébet



#hagyomány #ünnep #népszokás

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!