Ötlettár az otthoni meséléshez I.

A mese önmagában fejlesztő eszköz, feszültségoldó, játék és még megannyi lehetőség rejlik benne! Viszont nagyon fontos gondolatot fogalmaz meg Kádár Annamária, Mesepszichológia c. könyvében:


„Ha a mesében a sárkányt kell legyőznie a hősnek, akkor a valóságban az egyik legfélelmetesebb ellenség, amivel nap, mint nap meg kell küzdenünk, a figyelmetlenség és a sietség szörnye. Egyre kevesebb idő van leülni és csak úgy, kötetlenül beszélgetni, együtt vacsorázni, nevetgélni, mesélni.”


Én itt, ebben a cikkemben főként ilyen irányból szeretném a mesét levadászni, elfogni, behálózni. Hiszen otthon az egyik legősibb közös időtöltés, tevékenység, sőt örömforrás a mesélés. Emlékezzünk csak vissza, hogyan is keletkeztek a népmesék, mondák, regék, legendák, őseink történetei. Az ősi tanítómesterek mesékkel tanítottak, ezek voltak a tanmesék. Így szeretnék én is hozzájárulni az otthoni meseolvasáshoz ezzel az ajánlással, hogy a mese örömforrás maradjon gyermeknek, felnőttnek egyaránt.


Milyen mesét válasszunk?


Az életkori sajátosságokra való tekintettel kezdjük mindjárt az elején, vagyis a legkisebbekkel. A legapróbbak, a csecsemők, akiket sokszor ritmikus mondókákkal, gyermekversekkel szórakoztatunk, esetleg meg is nyugtathatjuk őket ily módon, a napi rutint, kellemetlenebb szituációkat kísérjük ezekkel a ritmikus versikékkel figyelemelterelés, feszültségoldás gyanánt. Ehhez ajánlom a különböző Mondókás könyveket, verses köteteket, melyeket saját kedvünk, és gyermekünk lelkiállapota szerint váltogathatunk. Ilyen kiadványokat bárhol és bármennyit találunk a könyvesboltok polcain, egészen a régebbiektől az újakig. Én nagyon szeretem Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes verseit. De kortárs költők is akadnak szép számmal, akik a szívembe lopták magukat, főként Varró Dániel és Nagy Bandó András. Ha éppen megcsókol bennünket a múzsa, mi is költhetünk egy-két soros (számunkra bugyutának tűnő) versikét. Ezeket a gyermekeink nagyon szeretik (sokszor ezt nem is gondolnánk, de tényleg!), érzelmileg rendkívül fejlesztően hat rájuk.


Nálunk például a közös versikéink egyike:


Jött egy hangya, elment jobbra, elment balra, felmászott a nyakunkra.


(Ez az ébresztős vers, simogatással kísérve.)


Egy picit nagyobbacskáknak már adhatunk keményfedeles, leporelló-szerű könyveket. Ajánlom a verseket ilyen formában is bevezetni (mint József Attila - Altató, Iciri-piciri stb.).


Készíthetünk egy év körüli csöppségünknek saját mesekönyvet is. Ez lehet egy egyszerű, kisméretű (gyermek kezében könnyen megtartható) fotó album. Melyen családi fotók vannak. Ezekről a képekről aztán igazán nem nehéz kisebb történeteket kerekíteni a közös emlékekből. Nálunk édesanyám a saját verseivel, mondókáival, rajzaival gazdagította. Ebben a korban már elkezdhetjük a saját történetek elmesélését is, mondjuk az esti elalváskor. Ez a mese szóljon a kisgyermekünkről (ténylegesen a nevén szólítva), és minden nap elmesélhetjük a napjának legfontosabb-legszebb eseményeit. A negatív élményeket pedig feloldhatjuk a mese segítségével. Nálunk a mai napig kedvenc történet a kiskutyánk érkezése, kislányomnál a hajmosás (mert utált hajat mosni) és még sorolhatnám… Kedveltem ebben az időben a tematikus kemény lapos könyveket. Ezek főként egy téma köré csoportosultak, úgy mint a színek, vagy a formák, vagy a farm állatai, vagy az öltözködés, tárgyak… stb. Ebben az időszakban szívják magukba a gyerekek az újabbnál újabb szavakat, ezért kihasználtam azt, ha szívesen nézegettek velem könyveket. Amúgy bármilyen képeskönyv megteszi!


Két éves kor körül szeretettel ajánlom Marék Veronika mesekönyveit. (Boribont és Kipp-Kopp meséket). Ezeket a könyveket vagy ezerszer elolvastuk, egymásután többször is akár. Igazából mindannyian tudjuk már kívülről mindet. Nálunk nagy kedvenc volt Bogyó és Babóca, Anna-Peti-Gergő sorozat. Ezek a történetek egyszerűek, de gyermekeinkhez közel álló eseményeket dolgoznak fel, ezért nagyon könnyen belopják magukat gyermekeink szívébe. És továbbra is a leporelló könyvek, saját mesék és versek, mondókák, énekek. Nem feledkezhetünk el Szutyejev mesekönyveiről sem, melyek közül hármat is felfedeztem, igaz ezek közül van amelyikben „csak” rajzolóként volt közreműködő. Érdemes olyan könyveket választani ennek a korosztálynak, ami kevés szöveggel, és egy egyszerű képpel segíti az olvasott mese megszerettetését.


Három éves kor környékén már nem csak az aktívan képes könyveket olvasgathatjuk. Ilyenkor már nagy kedvenc az Icurka-picurka mesekönyv, mely óvodás gyermekeknek íródott, és tele van kedves, rövid népmesékkel. Mi még mindig használjuk a Minden napra egy mese c. mesekönyvet. Tony Wolf sorozatát is ajánlom (Mesél az erdő...) címmel jelent meg.


Berg Judit: Panka és Csiribí tündéri történeteiről nem is beszélve. Nálunk ebben a korban már helyet kapnak az egyszerűbb, kisebb méretű interaktív, ismeretterjesztő mesekönyvek is. Illetve nagy kedvencünk, ha saját mesét kreálnánk éppen a Böngésző sorozat könyvei (Nyári- Őszi- Tavaszi- Téli-böngésző , Meseböngésző, Éjszakai böngésző, Balatoni böngésző, Budapesti böngésző könyvek).

Szeretettel ajánlom a különböző félelmeket feldolgozó mesekönyveket. Ilyen például Igaz Dóra által írt orvosos történetek. Vagy Finy Petra könyvei melyek között a kistestvér érkezése is szerepet kap. Továbbra is buzdítok mindenkit a saját meseköltésre is. Nem kell irodalmi műveket költeni, de egy személyre szóló történetnél nincsen jobb!


Könyvajánlóm természetesen a teljesség igénye nélkül készült. Inkább magyarázatul, ötlettárként szolgál ahhoz, hogy mit és hogyan érdemes olvasnunk, az első három évben. Minden könyv egy művészeti alkotás, még egy egyszerűbbnek tűnő gyermek könyv is, és mint művészet, nem mindenki kedveli ugyanazt, nem mindenkit érint meg érzelmileg az ami például a szomszéd család gyermekeit. Ha könyvet választunk, mindig induljunk ki magunkból, a családunkból, és nem utolsó sorban gyermekünk érdeklődési köréből. Sokan félnek puha oldalú könyveket adni csemetéjük kezébe. Önálló játékra eleinte még ne adjunk ilyet, de a közös olvasás során megtanulhatja gyermekünk, hogy hogyan kell az ilyen féltett kinccsel bánni, később már nem fogja eltépni a könyveket, így 2-3 éveseknek ne féljünk hát a kezébe adni, elérhető távolságba tenni, mert így hozzájárulhatunk a könyvek iránti szeretet kialakulásához.


Olvasd el ezt is: A mesék tündervilága




Kerekesné György Zsófia



#mondóka #mese

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu