„Apróságokban rejtőzik az ördög”

Sok szülő érthetetlenül áll azelőtt a tény előtt, hogy értelmes, okos, iskolában (még) jól teljesítő gyermeke van, mégis szinte képtelenség őt a bugyuta, semmit nem fejlesztő, virtuális játékokról lekapcsolni. Sokan ki is merik mondani: függő a gyermekem.


A szülők maguk tapasztalhatják, hogy „ne csináld!”, „ne gépezz annyit!”, „ne töltsd az idődet értelmetlen dolgokkal!” felkiáltások semmit nem használnak.

Arról szeretnék most beszélni mi az, ami a gyereket megerősíti abban, hogy, amit csinál az jó.


1. Ha a szülő maga is játékfüggő


A gyerek, látja, remekül megfigyeli, hogy a szülő szabadidejében mit csinál. Bármilyen disszonancia van a szülői magatartás és a kimondott szavak közt, a gyerek a magatartásnak fog hitelt adni. Úgy érzi, hogy a szavak üres hangzók csupán, amelyeket a szülő, ha nem erősít meg annak megfelelő attitűddel, akkor értelmetlen hangsornak tűnik neki. HA a szülő ellenzi a játékokat és maga sem játszik, akkor annak nagyobb sikere van a gyerek magatartásának formálásában, mintha nem így tesz. HA a szülő maga is olvas, tájékozódik a világ dolgai felől, kirándul, sportol, nyelvet tanul, beszélget a házastársával, színházba jár, vagy leül a gyerekkel társasjátékozni, mesél neki a saját gyerekkoráról, vagy legrosszabb esetben megmutatja azokat a színvonalas honlapokat, amelyek értelmes időtöltést biztosítanak, akkor a gyermektől is méltán várhatja el, hogy hanyagolja ezt a magatartást. A mi családunkban gyakori az a szólás, hogy „ez a mi családunkban nem divat. Ehhez nem adjuk a nevünket. Azért nem dolgozunk, hogy ezt vagy azt támogassunk.” HA a gyerekeinknek kételyei támadnának, akkor szóban is megerősítjük, azt, amit látnak, éreznek: tudatosan utasítunk el bizonyos értékeket. HA mi sodródunk az árral, akkor a gyerekünk nem fog olyan mintát látni, ami az ellenálláshoz kell.

Tudnunk kell, hogy, ha a gyerektől elvárjuk, hogy valamit ne tegyen, akkor valamit viszont adni kell neki helyette. Akár az időnket, az odafigyelésünket (lehető legjobb kompenzálás), akár valami olyan tevékenységet, amiben sikere lehet.




2. HA a szülő elmosolyodik


Talán hihetetlen, de a mosolynak megerősítő szerepe van. HA a gyermekünk mesél egy osztálytársáról, aki éjjel 3-kor fekszik, mert addig gépezik, és a szülőktől a mosolyt kapja reakcióul, nem pedig a szemöldök ráncolást, mély felháborodást, akkor az alábbi következtetést vonja le: ha szeretném, hogy az anyukám mosolyogjon, akkor nekem is 3kor kell lefeküdnöm. A nonverbális, nem szavakba öntött megnyilvánulásaink sokkal erőteljesebb értelmet hordoznak, mint a szavaink. (Erről majd külön is lesz szó egy későbbi alkalommal.) Amit ellenzünk azt gesztusainkkal is meg kell erősíteni, amit pártolunk azt szintén.


3. HA a gyermek a szülőtől azt hallja


(akár több felnőtt beszélgetését elcsípve) „nem akarom megtiltani a gyermekemnek a gépezést, minden haverja ezt csinálja”. „Úgyse tudom tiltani, így legalább tudok róla, nem titokban csinálja”. Ebből a gyermek azt a következetést vonja le, hogy a szülő nem is akar tenni semmit a rossz szokása ellen. Az ő szavaival élve „az anyu csak pampog”, azaz a szülő a puszta szavak kimondásán kívül nem is akar, nem hajlandó semmit tenni az ellen, hogy a gyermek ne töltsön órákat a gép előtt értelmetlen játékokat játszva. A gyerekek szívük mélyén szeretik, ha a szülők harcolnak ellenük, mert ebből érzik, hogy igazán fontosak. A szülők képesek áldozatot hozni, feláldozni nyugalmukat, kényelmüket, csendet, azért, hogy a gyermek ne hibás magatartást folytasson.


4. Nem mindegy, hogy milyen ajándékot kap a gyermek


Az ajándékainkkal is értékeinket közvetítjük. Ha anyagi áldozatot hozunk egy könyvért, vagy egy új videó játékért, az mindent elmond. Elvileg azért adunk ajándékot, hogy a másiknak örömet szerezzünk. Viszont, ha a gyermek kézbe veszi, használja azt az ajándékot és ezt családi vita követi, hogy miért teszi, akkor abból nem sok öröme lesz.


Ahhoz, hogy a szülői tehetséggondozó munkánk sikeres legyen, tudnunk kell, hogy az egész otthoni hangulatnak tükröznie kell a családunk elköteleződését a sport/művészetek/tudományok iránt. Ez az elköteleződés minden nap meg kell, és meg is mutatkozik, az egészen apró részletekben. Ezekre a részletekre a gyerekek nagyon fogékonyak. Abban biztosak lehetünk, hogy ha a gyerekünket ráállítjuk vagy engedjük ráállni egy sínpárra, akkor arról magától nem fog leszállni, és senki nem fogja tudni leszállítani. HA mi nem mentjük meg a gyerekünket más nem fogja. A tehetséges gyerekek egy ideig kimagasló eredményeket nyújtanak, aztán, ha nem vigyázunk, könnyen beleolvadnak a környezetükbe, ahol a tudás egyre kevésbé érték.

Molnárné dr. László Andrea



#tehetség #függőség #nevelés

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu