Kincskeresés környékünkön


Kitört a nyár, a gyerekek kiszabadulnak az iskola falai közül. A szülők számára sokszor problémát jelent a gyerekek vakációs programjának megszervezése. Két és fél hónap nem kevés idő! A semmittevés, ami fontos a kiskamaszok számára se tartson két hétnél tovább! Szerencsére ez nem csupán pénzkérdés, csupán jó tervezés és kreativitás szükséges a programok tervezéséhez.


Néhány ötlet, hogy tevékenyen, élményekkel teljen a nyár:


Használjuk ki a gyerekek érdeklődését. Keressük meg a közeli romokat, járjuk körül a kastélyt, a templomot, fantáziánk segítségével népesítsük be az épületeket a középkori, újkori szereplőkkel. Nemcsak a hercegi családdal, hanem a társadalom többi rétegével is: a jobbágyokkal, a kisinasokkal, a vándorlegényekkel. Aztán este újra eljátszhatjuk ezt, még LEGO figurákkal vagy rajzokkal is. Beleszőhetjük őket saját esti mesénkbe.


Pénztárcánktól függően számtalan tábor közül választhatunk, az evezős tábortól a lovas táborig, a napközis tábortól a kézműves táborig. Sok várban szerveznek játékokat, a múzeumokban foglalkozásokat. A hirdetőtáblákon, a helyi újságban, az interneten megtaláljuk őket.


A gyerekek nagyobb része szívesebben van ismerősök, mint ismeretlenek között. A barátok, testvérek otthonosság-érzést biztosítanak a számukra.


„A felnőttek

furcsák néha.

Az hiszik,

elég összeterelni

két „alkalmas korú” gyereket,

és a két gyerek

automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni

papát

találomra egy „alkalmas korú”

bácsival

és megnézni, összehaverkodnak-e…”

(Ingrid Sjöstrand: A felnőttek furcsák néha)

Az olcsóbb, „bejárós” táborokban is gazdagodhatnak élményekkel. S a szabadság alatt magunk is bebarangolhatjuk, megismerhetjük velük a környéket. A tájékoztató táblák, a tanösvények, a Tájak, korok, múzeumok füzetei, a helytörténeti kiadványok és a képeslapok bőséges és emészthető információt nyújtanak. A kedvenc múzeumba, parkba, erdőbe gyakran vissza lehet térni, mindig újabb dolgokat fedezve fel, értve meg. Összeállíthatunk kérdéseket, de sok város kínál az információs pontjain „kincskereső” feladatlapot, amellyel játszva és szemfülességet igényelve ismerhetjük meg a belváros, a kisváros legérdekesebb részeit. Kiváló ötlet volt, hogy a nagyobbak számára a táborszervezők sötétedéskor, zseblámpával, térképpel, csapatosan megoldandó feladatlapot adtak, így ismerték meg a kincskeresők Szentendre belvárosát.

Nagyon fontos a kisebbeknél az egyszerűsítés, a fogalomkészletükkel való magyarázat, az élményszerűség, a fokozatos egymásra építés. Nincs rossz kérdés, és nem kellemetlen, ha nem tudunk mindenre válaszolni. Akár a gyerekekkel együtt is utánajárhatunk a felmerülő kérdéseknek.


A fáradtan és már kedvetlenül kiránduló gyerekkel újabb célokat (forrást, kilátót, a hegyen elfogyasztható meglepetést, „csúcscsokit”) kitűzve motivációt biztosíthatunk a közös élményszerzésre. Sokan keresgélnek geoládákat. Lehetünk nyomkeresők, figyelhetjük a jelzett utat (szerencsére már az egész országot behálózzák), énekelhetünk, játszhatunk szójátékot, mesélhetünk a természeti jelenségekről. Állított már össze egy szülő az osztályunk és nagycsalád számára tájfutó-térképet megismerő, „csokikereső” versenyt (bizonyos pontokat kellett megtalálni a Hármashatárhegy oldalán, amelyet aztán nyereményre válthattak a gyerekek). Láttam nemrég egy fáradt gyerek kezében az apától átadott útvonaljelzőt, aki megfeledkezett fáradtságáról az újabb „kalandkeresés” hatására.


dr. Szász Erzsébet

#tábor #kirándulás #élményszerűség #helytörténet

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu