Ölbeli játékok

Ölbéli – milyen szép és kifejező szó. Anya és gyermek abszolút együttlétét fejezi ki – azt az állapotot, amelynek tapasztalatában és tudatában gyermekeink a születésük utáni hónapokban léteznek. A még „odabent” megismert hang, illat és jelenség (vagyis Anya) és saját maga abszolút szimbiózisát, melyben a testtudat még nem, vagy csak homályosan különíti el a gyermeket az anyjától.

Az ölbéli játékok éppen ezt az érzést, azt a gyermek és az anya számára is boldogító, kapcsolatukat meghatározó és építő szoros érzelmi szálat szövögetik, teszik tartóssá – még úgy is, hogy ez a korszak elmúlik, s az ölbéli játékok helyébe más típusú játékcselekvés, más típusú kommunikáció lép. Fontos, nagyon fontos azonban, hogy ha ezt a korai időszakot, a kötődés kialakulásának alapszakaszát még az ölbéli játékok gyakorlatával is megtámogatjuk, nagy mértékben járulunk hozzá egy magabiztos, jól építhető érzelmi és értelmi bázishoz, ami a gyermekünkkel való kapcsolatot – nagy szavak ezek – egész életünkre meghatározzák!


Kezdjük a dolog érzelmi oldalával. A megszülető apróság és az édesanya elválása fizikai értelemben nagyon hirtelen és drasztikusan történik. Minden alternatív, születést körülvevő megoldás ellenére, a gyermeknek ki kell bontakoznia az addig őt körülvevő édes anyai (sic!) testből. Ráadásul hideg, civilizált világunk kórházi ággyal, külön szobával, lámpafénnyel és meglehetős hangossággal kopog, sőt dörömböl az éppen világra került gyermek életében. Felnőttként nehéz már elképzelnünk, de kemény körülmények ezek, amikhez gyorsan alkalmazkodni kell.



A helyzet persze nagyban javítható a közelben lévő édesanya hangjával, teste melegével, illatával és persze odaadó, tápláló szeretetével. Később ehhez társulnak a biztonságos otthoni szagok, formák, színek és a család többi tagjának (apa, testvérek) ismerőssé, szeretetté váló jelenléte.


Az alkalmazkodási folyamatban nagyon jó eszköz és segítség az ölbéli játékok hosszú sora. Ezek a mozdulattal, érintéssel, szemkontaktussal kísért rövid dalocskák és mondókák újra és újra alkalmat teremtenek arra, hogy apró csecsemőnknek, kisgyermekünknek jelezzük: biztonságban van. Akárhol, akárhányszor mondhatjuk, énekelhetjük. Közben egyszerre több sávon – a hangunk, a tekintetünk, az érintésünk segítségével – jelezzük, hogy minden rendben, veled vagyunk!


A cseperedő gyermek az első fontos, „alapozó” hónapok után – ti. amikor ő is és a környezet is megszokja az új életrendet - sem nélkülözheti az ölbéli játékokon és más forrásokon keresztül érkező odafigyelést, az iránta érzett szeretetünk kifejezését. Ebben a biztonságban lesz egyre kíváncsibb az őt körülvevő világra. A gyakran hallott, könnyen bevehető dallami és ritmikai egységekből (ütempár) épülő dajkarímek (ölbéli játékok) kiválóan alkalmasak arra, hogy a kisgyermek értelmi fejlődését megalapozzák.


Lássuk, miből főzünk?

  • A szövegek. Ugye, ismerős? Csip-csip, csóka… Ez elment vadászni, ez meglőtte…Áll a baba, áll…, Húzz, húzz engemet…Ciróka, maróka…, Gyí, paci, paripa…, Töröm, töröm a mákot…

  • És még sorolhatnánk, akár fejből, a cirógatók, tapsoltatók, höcögtetők, ökölveregetők, katicabogár-röptetők, hintáztatók példáit! Ha jól végiggondoljuk az ölbéli játékok szövegei mind ismereteket közölnek a világról:

  • Végigsorolják a testrészeket: ujjasdik, tenyeresdik, arcsimítók, láblógatók (Ez elment vadászni, ez meglőtte…, Kerekecske, gombocska…, Ciróka, maróka, mit főztél, Katuska?...Lóg a lába, lóga… - ugye, ti is ismeritek ezeket?)

  • Természetről, növényekről, állatokról mesélnek (Hüvelykujjam almafa… Sűrű erdő, kopasz mező…, Érik a dinnye, érik…, Kerekecske dombocska…, Böm-böm bika…)

  • Hétköznapjaink tevékenységei közé vezetik a gyermeket (Szita, szita, sűrű szita…, Sétálunk, sétálunk…, Áll a baba áll…)

Mindeközben a költői képek, hasonlatok és asszociációk kerülnek elő és vezetik be az elvont fogalmi gondolkodásba az apró gyermeket. Pl. a következő ujjasdiban a hüvelykujjból almafa, a kisujjból falánk kisember válik: „Hüvelykujjam almafa/ Mutatóujjam megrázta/ Középsőujjam fölszedte/ Gyűrűsujjam hazavitte/ A kisujjam mind megette/ Megfájdult a hasa tőle”

  • Dallam, ritmus: zeneiség. Az imént már említett, ún. ütempáros szerkezet tiszta és könnyen tanulható, valahol elemi módon „velünk érkező” vázat ad az ölbéli játékok (és egész gyermekjátékdal-kultúránk) szövegeinek. E szerkezet jellemzője a lépésalapú (negyedelő) lüktetés: ezt a lassú, egyenletes lépés tempójában képzelhetjük el legkönnyebben. Ha ilyen „lépésből” 4-et veszünk, megkapjuk az ütempárt. Ez uralja, tagolja játékdallamaink ritmusát. Hivatalosan szólva: az ütempár négy lüktetésnyi egység két 2/4-es ütemre tagolva. A ritmizálás a szöveg ritmusának megfelelően tá avagy ti (ami fele annyit ér, mint a tá).

Lássunk példát:




Az apró gyermek könnyen és szívesen hallgatja és tanulja ezt a zenei világot. Dallamát tekintve is egyszerű, néhány hangos zenei világról beszélünk, sok esetben pedig a dallamos beszéd, a köznapitól eltérő hanglejtés köti le. Utóbbi történik, amikor mondókázunk.

Egyszerű dallam és ritmus. Egyszerű, sokszor hétköznapi szöveg. És mégis mennyi minden! Egyszerűségével ellentétben az ölbéli játékok „mindent adnak”, amire egy alig világra született, éppen alkalmazkodó, tájékozódó gyermeknek érzelmi és értelmi szempontból szüksége van. Vagyis az ölbéli játékokon keresztül szorosan tudnak kötődni az éneklő-mondókázó szülőhöz, aki mindeközben a világ alapvető működéséről, a test határairól és részeiről, az alapvető ritmikai egységekről, a hangok helyéről, tárgyak, eszközök nevéről is ismereteket ad át. Azt hiszem, ez régen több, mint amit remélni mertünkJ. Mennyire egyszerű eszköz van a kezünkben!Teljesen ingyen, bennünk rejtőzve, belőlünk előbújva tudja ez a kincs segíteni gyermekeink fejlődését. Használjuk hát bátran és fedezzük fel az apróval együtt a világot! Felszabadult, boldog éneklést, tenyércsiklandozást, láblógatást kívánok!


Ha az ismertebb ölbéli játékok mellé újabbakat szeretnétek tanulni, szeretettel ajánlom figyelmetekbe Sándor Ildikó gyűjteményes kötetét, a Tücsökringatót! A fenti összefoglaló alapja is ez a kedves kötet.


Szabó Ágnes


Forrás:

Sándor Ildikó: Tücsökringató. Ölbeli játékok. Hagyományok Háza. Budapest, 2005.


#mondóka #szerepjáték #csecsemő #ritmus #dallam #dal #ölbelijáték

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!