Félelmetes-e a számok világa?


A mai napig álmodom a matematikával… és a tanáraimmal, akik tanították. Voltak köztük, akik igen eltökéltek voltak. Igen, elköteleződtek amellett a gondolatuk mellett, hogy amikor a jó Isten a matematikai gondolkodást osztogatta, én minden bizonnyal valahol máshol, jó messze szédelegtem éppen, ábrándjaimban elmerülve. Na, de voltak azok a kedves tanárok, akik pont azt ellenkezőjét bizonygatták, sőt kifejezetten értetlenül álltak az iskolában „elért” matematikai eredményeim előtt. Élénken élnek bennem ezek az érzések. Néha diadalittasan ültem egy-egy jól megoldott feladat fölött. Többnyire viszont a kétségbeesés érzésére emlékszem, amikor versenyt futottam az idővel, vágytam rá, hogy megállíthassam, és minél több lehetőségem legyen az agyam legtávolabbi szegleteit felkutatni, hogy megleljem a jó megoldás kulcsát. Nos, nem! Nem gondolom azt magamról, hogy matematikus vált volna belőlem a rossz élményeknek köszönhetően, amelyek iskolás koromban értek. Nem igazán érdekelt a matematika, bár kifejezetten élveztem bizonyos részeit, például a geometriát.

Mégis úgy gondolom a matematika, egy igen érdekes, és gyermekeink számára sok titkot, felfedezést rejtő tudomány. Érdemes hát elég időt szentelnünk a számok világának felderítésére is. No, de hogyan is kezdjünk hozzá?

Adott a gyermekünk, aki születésétől kezdve nagy felfedező, ez nem vitás. Hívjuk hát segítségül az ókori görög tanítókat, bölcseket! Emlékezzünk vissza, ők hogyan tanítottak? A természettudományokat többnyire a természet vizsgálatával figyeltették meg tanítványaikkal, sok kísérlettel, megfigyeléssel, beszélgetéssel, vitákkal mélyítették el a tanítványok tudását.

Mondok egy példát. Minden gyermek, egyik kedvenc játéka 3 éves korától kezdve a vásárlós játék. Gyárthatunk közösen kavicspénzt (vagy bármilyet), berendezhetjük saját üzletünket. Érdemes, kedves szülők, ha iskolás kor előtt a tízes számkörön belül maradunk. Minden gyermek addig tud számolni ahány éves, mondják az okosok! Tisztelet a kivételnek! Tehát érdemes mindenkinek 10-es értékben egyesével a pénzérméket szétosztani. Az áru kerülhet 1-2-3-5-10-be is, de érdemes az árát a dobókocka pöttyözésével azonosan feltüntetni. (Hogy ezek miért fontosak, arra következő cikkemben visszatérek még!) Tehát, minden gyereknek élmény megtapasztalni a különböző tárgyak mennyiségét és tömegét.

Kisebb gyermekekkel összehasonlíthatjuk játékfigurájuk súlyát a kedvenc könyvükkel. Aki többet vásárolt annak nehezebb a szatyra?! Ki bír el több „játékot” a szatyrában? Így már a relációkat is „megtapasztalhatja” gyermekünk. Hiszen aki több játékot elbír, az nehezebbet cipel, mint az, aki csak egy plüss macit visz. Persze ez a szatyorba csomagolt termékek súlyától is függ… Jajjj ez a matek! Gyermekünk sokkal könnyebben átlátja ezeket a bonyolult összefüggéseket a egy kötetlen játék során, mint később a matekkönyv feladatai között olvasott feladatoknál. Amikor a könyv szerkesztői hasonló feladványok megoldására késztetik, csak éppen szatyrot, és plüssmacit felejtenek el hozzá csomagolni.

Összegezve a mondandóm lényegét: a matematika, és a számok világa, mint oly sok minden más, tapasztalatok útján „tanítható” gyermekeinknek. Igazán reál beállítottságú iskolákban, első két évfolyamon a gyermekek főként eszközökkel számoltak, és a feladatokat csak később írták le a matematika nyelvén. Logikájukat különösen érdekes logikai feladatokkal, talányos feladványokkal fejlesztették, kialakítva így azt a különösen érdekes gondolkodásmódot, mely nekem sajnos állítólag nem jutott… Mindenesetre arra ösztönzök minden kedves szülőt, hogy matematikai szempontból érdemes játékosan megvizsgálni és elmagyarázni gyermekeinknek a környezetünkben érzékelhető törvényszerűségeket, mert ezzel jelentősen megalapozhatjuk, pozitív irányban formálhatjuk matematikai gondolkodásukat.

Kerekesné György Zsófia


Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu