Ki döntsön szakkör/sport/magántanár ügyben?


Már benne járunk a második hétben. Millió csiri-biri plakát várja a szülőket mindenütt, hirdetve a jobbnál jobb szabadidős tevékenységeket. Melyek legyenek a szakkörválasztás, megkockáztatom magántanár, esetleg sporttevékenység választásának kritériumai? Sokszor hallom szülőktől, hogy majd megkérdezem a fiamat/lányomat mit szeretne.

A fiam/lányom pedig leginkább aszerint fog dönteni, hogy ott lesz-e a barátja, vagy se. Ha Marcika, Mancika ott lesz, akkor az csak jó szakkör lehet az én gyerekemnek is! Szögezzük le, hogy nagy a felelősségünk! A szakkör/sport/magántanár szabadidős tevékenység, azaz időt rabol a gyerektől! Ha ezalatt az idő alatt sikerül a gyerek személyiségét fejleszteni, akkor jól döntöttünk, ha nem akkor elmúlt egy olyan időszak, ami nem hozható vissza! Úgy, ahogy a gyermek nem tudja felelősen eldönteni, hogy melyik lesz neki a jó iskola, mert nem tudja a kritériumokat ésszerűen analizálni, úgy azt sem tudja eldönteni, hogy melyik lesz neki a jó szakkör.

Mi alapján döntsünk tehát?

Semmiképp ne a barát jelenléte, vagy hiánya, és még csak ne is a plakát feltűnősége, nagysága határozza meg a szabadidős tevékenység kiválasztását. Az sem lehet kritérium, hogy fiatal-e a vezető tanár, vagy kellően hosszú-e a haja.

A lényeg, hogy mit szeretnénk fejleszteni. Magyarországon sajnos eluralkodott egy téves nézet: olyan különórákra kell járni, amiből a gyerek gyenge. Ha kiváló magyarból, de nehezen megy a matematika, akkor ne járjon irodalmi szakkörre, amíg matekból nem lesz hármas.

Tévedés!

A gyereket abból kell fejleszteni, amiből jó. Nem lehet cél az, hogy a társadalom minden tagja beleférjen egy kockába, mindenki legyen legalább középszerű minden téren, és senki semerre ne lógjon ki. Nyugodtan szemléletet válthatunk! Aki valamiből ügyes, az legyen abból még ügyesebb! Legyenek sikerei, örömei, érjen el eredményeket, ismerjen meg hasonló képességű gyerekeket. Ezek a sikerek fogják őt segíteni a többi tárgyból elszenvedett kudarcok elviselésében, sőt! Az egyik képesség fejlődése fejleszti a másikat is. Ha fejlődik a kommunikációja, akkor fizikából is könnyebben elő fogja adni azt a minimumot, amit sikerült magába vernie. Ha ki mer állni nézők elé egy Shakespeare darabot eljátszva, akkor a kémia felelet is kevésbé lesz félelmetes. Nő az önbizalma, előadókészsége, ez pedig segíteni fog más területeken is. Ugyanígy van ez fordítva is!

Ha inkább természettudományi beállítottságú, akkor ne kényszerítsük nyelvtanulásra, hiszen a nyelv logikáját úgyis gyorsan fel fogja fedezni, a szabályokat sokkal könnyebben elsajátítja majd, ha erre rá lesz kényszerülve.

Nem szeretnék a sportról sokat szólni, hiszen nem asztalom a sporttehetség. Azt viszont feltétlen el kell mondani, hogy akármilyen szabadidős tevékenységet választunk, beleértve a sportot is, tudnunk kell, hogy mindegyiket képviseli egy társadalmi réteg. Törekednünk kell arra, hogy a gyerekeink hasonló társadalmi rétegű gyerekekkel találkozzon, hiszen azokkal van közös nevezője, ott nem kerül megalázó helyzetekbe (például az anyagiak miatt), ott nem nézik le, vagy nem rekesztik ki, mert annyira más. Nem jó logika az, ha egy vézna, kicsiny, beteges fiút beíratunk dzsúdózni, hogy ott majd megemberesedik. Valószínű ő ilyen típus, vagy megemberesedik a fejlődése során magától, vagy örökké ilyen marad, de a dzsúdó az biztos nem fog ebben segíteni. Ott csak a megaláztatásokat fogja átélni. Ugyanígy nem biztos, hogy a víziszony legyőzhető az úszásoktatással. Miért baj az, ha valakinek víziszonya van?

Ettől még remek tudós, űrhajós, vagy bármi válhat belőle. A sport kiválasztásánál se az legyen a szempont, hogy miben gyenge a gyerek és azt erősítsük, hanem, hogy miben erős, abban hadd legyen mindenkinél kiválóbb!

Molnárné dr. László Andrea

#siker #kudarc #önbizalom

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!