Karácsonyvárás - régen és most


A decemberi ünnepek már kiskorunktól belénk ívódnak, ráadásul a többi ünnepkörtől eltérően nem válnak annyira szét a falusi és a városi szokások, s gyakran az egyes nemzetek szokásai sem. A keresztények a világ minden táján megünneplik a karácsonyt, s valamilyen módon a Mikulás is megérkezik gyermekeikhez. Gyerekkorunk karácsonyai egész életünkben végigkísérnek, azok a hangulatok, illatok, kedvenc (és nem is biztos, hogy drága) adott és kapott ajándékaink sosem mennek ki a fejünkből. Nem is gondolnánk, milyen nagy felelősség, hogyan várjuk és ünnepeljük ezeket a napokat.

Felhívhatjuk a figyelmet az ünnepek történelmi előzményeire, megnézhetjük a nagymama falujának ünnepi készülődését.

A falusi élet novemberben más ritmust kapott: a hónap végén megkezdődött a fonás és eltartott farsangig. Néhány jeles napon (november 25. – Katalin, november 30.- András, december 4. – Borbála, december 13. – Luca) a nők számára tilos volt a munka. Ezeken a napokon a lányok jóslásokból következtettek arra, hogy ki lesz a férjük. Katalin-naptól kezdve egyet-egyet haraptak az almába, és amelyik nap elfogyott, aznap az első szembejövő férfivel egyező nevű férjre számítottak. Szilvás gombócot főztek, és minden gombócba egy-egy nevet rejtettek. Amelyik gombóc először jött fel a víz tetejére, annak a céduláját nézték meg. Esetleg a disznóólat rúgták meg, és megvárták, hogy a disznók röfögése után milyen irányból érkezik az első férfi, mert ez utalt a leendő férjre.

András-napkor böjtöltek, hogy aztán megálmodják jövendőbelijüket:

Ágyra lépek,

Szent András, kérlek,

Jelentsd meg nékem,

Ki lesz a férjem.

Szent András napját disznóölőnek is nevezték, mert innentől indultak a disznóvágások. Ettől a naptól vízkeresztig nem tartottak táncos mulatságot.

A közös adventi koszorúkészítés megelőlegzi a karácsony várását, a koszorú gyertyáinak meggyújtása egyre közelebb hozza az ünnepet, amikor együtt lehetnek a távolabbi rokonok is.

Az adventi kalendáriumnak minden gyerek örül. Készíthetünk sajátot is, s néha egy kis matricának, apró tárgynak jobban örülnek a gyerekek, mint a csokoládénak.

Borbála volt a tüzérek védőszentje, a délszláv falvakban ilyenkor maskarába bújtak.

Myrai Szent Miklós – a legendák szerint – pénzt tett a szegény lányok ablakába, innen ered a mikulás-ajándék. A különböző népeknél eltérő napokon és módon érkezik: december 6-án vagy karácsonykor, kiscsizmába vagy zokniba teszi az ajándékot, az ablakon vagy a kandalló kéményén át jut a szobába.

Nagyszüleink még szenet, diót, almát, naspolyát, krumplit kaptak a cipőjükbe, mi már csokoládét, narancsot, aranyozott virgácsot. A rénszarvas számára ennivalót tettek az ablakba a nyugati mesékben.

A lappföldi Mikulás idegenforgalmi látványosság, egész évben fotót lehet készíteni vele, s képeslapot rendelhetünk tőle több nyelven. A görögkeleti vallásúaknál Szent Vazul hozza az ajándékot.

A Vas megyei falvakban Szent Miklós napján, a XVIII. században papírból, ócska rongyokból készített, szarvas álarcosok kolomppal, seprűvel ijesztgették az asszonyokat, lányokat. Kiszedték a kapukat, szétfújták a tollat.

Luca napján ügyeltek rá, hogy az első látogató férfi legyen, a lányok-asszonyok még a szomszédba sem igen mentek át, nehogy elvigyék a szerencsét. A lassan készített Luca-székre karácsonykor, az éjféli misén álltak fel, hogy felismerjék a falu boszorkányait.

A Dunántúlon a kisebb fiúgyerekek hajnalban elindultak „kotyolni”, meglátogatták az ismerős házakat és egy kis (gyakran lopott) szalmát vagy fadarabot vittek magukkal. Erre térdelve mondókát mondtak, hogy a baromfik az egész esztendő során jól tojjanak. A vers után a háziasszony búzát, kukoricát szórt rájuk, és ajándékot adott nekik. (Acélt hoztam magoknak, cin legyen kanaljok, cin legyen tányérjok, bornyazzon meg tehenjek…)

Reggel összeterelték a tyúkokat, és abroncsból etették meg őket, hogy biztosítsák a jövő évi tojástermést, s hogy ne vesszenek el a jószágok. (Luca, Luca, kity-koty, kity-koty, akkora szalonnája legyen a kietek disznójának, mint a szobaajtó…)

Vethetünk Luca-napi búzát: a kicsik napról – napra figyelhetik a növekedését.

Brüsszel - városháza

Karácsonyra készülve nézzük meg a betlehemi jászlakat, előadásokat. Sétáljunk végig a feldíszített, kivilágított utcákon. Meséljünk a saját Mikulás- és karácsony-várásainkról, hogy „ünneplőbe öltöztethessük a szívünket”, mint a kis herceg rókája.

#advent

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!