Új év, új esztendő


Hejgetés

A gyerekek kedvenc ünnepe a karácsony, a közös készülődés, családi együttlét és – nem utolsó sorban – az ajándékok miatt. Életünk során sokszor emlékszünk vissza gyermekkorunk karácsonyaira, illatukra, ételeikre. Ezért is fontos, hogy emlékezetessé tegyük őket, nem is feltétlenül az ajándékok árával, hanem az együtt töltött idővel.

A téli szünetben, a szabadság idején a gyerekek is tovább maradhatnak fenn, s szilveszterkor a nagyobbak már megvárhatják az éjfélt, az újév köszöntését. Ismerkedjünk meg néhány ide kapcsolódó népszokással.

Magyarországon a XVI. századig karácsonykor kezdődött az év. A január elsejei kezdés felé mutató szokást már a XV. század második felében, Mátyás király udvarában, hogy a magyarok ajándékokat osztogattak, hogy jól induljon az év.

A karácsonyi és a januári ünnepeknél is megmaradt az ajándékosztás és a jókívánság, sőt az időjóslás is. A XVIII. században hagymakalendáriumot készítettek: tizenkét gerezd hagymára sót hintettek, ahol minden gerezd egy hónapot jelentett. Amelyikben nedves lett a só, azt a hónapot is nedvesnek (havasnak, esősnek) jósolták. A jósló szokások közé tartozott a lányok gombócfőzése. A gombócokban neveket rejtettek el, s amelyik az először jött fel a víz színére, az tartalmazta a jövendőbeli nevét, foglalkozását.

Az újév és az óév jelképesen megküzdött egymással: az óévet szalmabábu formájában elégették, lármás kolompolás közepette vettek búcsút tőle. Dömötör Tekla gyűjtése nyomán tudjuk, hogy Hajdúszoboszlón, Nádudvaron az év végi zajongás a török elleni harc idejére nyúlik vissza: az asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, a férfiak meghúzták a harangot, hogy ezzel megrémisszék, elűzzék a törököt.

A Moldvából a Dunántúlra költözött csángók a hejgetés alkalmával ekét húzva, ostort csattogtatva vonultak végig a falun, és elénekelték a búza történetét a mag elvetésétől a kenyér elkészüléséig. A Baranya megyei Egyházaskozáron tovább élt a csángók kecskealakoskodó szokása. A Tolna megyébe költöző bukovinai székelyek a régi csumák (maskarások) alakoskodását tartották meg.

A szilveszteri gulyafordítás során néhány kisebb fiú járta végig a falut, ostort, dudát, kolompot, csengőt hordva magukkal. Bementek az udvarokra, lármáztak, bégettek, kértek pár garast, s dicséretet énekeltek (Ez esztendőt megáldjad, Újesztendő, vígságszerző), a hajadon lányoknak verset mondtak. Az ajándékkal kolompolva távoztak.

Elterjedt az a hiedelem, hogy az évkezdeti cselekedeteket egész év során megismételjük, ezért újévkor az emberek igyekeztek kellemes dolgokat tenni, pl. boldog új esztendőt kívántak, jókat ettek. Dologtiltó nap volt, hogy ki ne dobják a szeméttel, ki ne mossák a ruhával a szerencsét.

Újévkor disznóhúst kellett enni, hogy a házba túrja a szerencsét, meg kellett húzni a malac farkát. A vendéglőkben kisorsolt malac is erre utalt.

A régi rómaiak is megünnepelték a kezdet és a vég, a kétarcú Janus isten hónapját. Ennek örökébe lépett a kántálás, a jókívánságok felsorolása (Új napokkal, új búzákkal látogass minket, Új esztendőben mi vígadjunk, Búzával virágozzék a házuk, Boldog új évet).

A lencse, a bab vagy a mák evése is a gazdagságot szimbolizálta.

A karácsony előtt van az északi félgömbön az év leghosszabb éjszakája, az utána következő időszakban kezdenek hosszabbodni a nappalok, már a kelták is megünnepelték ezeket a jeles napokat. Nézzünk utána a kelta, a germán mitológiában szokásaiknak, meséinkbe fűzzük bele más népek hagyományait is.

Tegyük széppé a téli szünet napjait, ahogyan mi is hálás szívvel gondolunk a szüleinkkel, nagyszüleinkkel töltött ünnepekre, gyermekeink is úgy emlékezhessenek majd. Ne a kapkodó készülődésre, hanem a közös örömre, meghitt együttlétre helyezzük a hangsúlyt.

dr. Szász Erzsébet

Képek forrása: http://erdely.ma/

#népszokások #karácsony

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!