A pályaválasztás a születéssel kezdődik

Nemrégiben írtam a tervezés fontosságáról. Leszögeztük, hogy a sikeres vállalkozáshoz nagyon alapos, részletes terv kell, csak úgy válik valóra az álmunk. Csak abban az esetben lesz meg az a haszon, az a siker, amit kigondoltunk, ha tervszerűen felépítjük a vállalkozást, és lépésenként haladunk előre. Természetesen így is közbe jöhetnek akadályok, a pontos terv ellenére is csődbe mehet a vállalkozásunk, pl. egy új jogszabályi változás, vagy adózási törvény miatt.

A gyereknevelés is csak akkor válik sikeressé, csak akkor gyönyörködhetünk, büszkélkedhetünk a gyerekünkben önfeledten, ha tudjuk melyik úton milyen célt akarunk elérni.

Talán furcsa, de a pályaválasztás is lehet ennek tervnek a része. Szinte minden család képvisel valamiféle értékeket, elképzeléseket a szakmákat illetően. Vannak, akik nem szeretnék, ha a gyerekük tanár, ügyvéd, a fegyveres erők tagja, művész, színész, politikus vagy éppen kocsmáros, vagy bármi más lenne. Úgy érzik ezek olyan területek, amik nem férnek bele a családi értékrendbe. Vannak, akiknek az számít, hogy a gyerekük boldog legyen a szakmájában, vannak, akiknek az, hogy meg tudjon belőle élni, vannak, akiknek az, hogy bőségesen meg tudjon belőle élni.

A gyerekek 3-4 éves koruk körül elkezdik megálmodni a jövőt, igaz ebben a felnőttek is „ludasak”. Sokszor kérdik a gyereket, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”. (Én szoktam vigyázni, hogy csak és kifejezetten értelmes kérdéseket tegyek fel a gyerekeknek, figyelve az életkori sajátosságaikra! Honnan tudna egy gyerek erre a kérdésre értelmesen válaszolni, mikor fogalma sincs a munkaerő piaci helyzetről!?) Tehát a gyerekek 3-4 éves kor körül elkezdik tervezni a jövőjüket. Ezeket a beszélgetéseket, mint minden gyerekkel történő beszélgetést nagyon komolyan kell venni! El lehet mondani, hogy nem szeretnénk, ha tanár, politikus, színész, vagy bármi lennél, mert a családunk nem tartja elfogadhatónak azt az értéket.

Ez az első lépés az pályaválasztás felé.

Tudnunk kell, hogy a sikeres pályaválasztás nagyban személyiségfüggő. A japánok pl. egy éves korában beteszik a gyereket egy játékokkal teli szobába, és amelyik játékkal a legtovább, legelmélyültebben játszik, abból levonják a pályaorientációs következtetésüket, és a gyereket abba az irányba motiválják. HA pl. nagyon élvezi az építést, akkor törekszenek a mérnöki pályára állítani, ha hosszasan babázik, akkor valamiféle szociális tevékenységet látnak neki megfelelőnek. Nyilván ezt némiképp túlzásnak tartom. De a megfigyelésnek van valós alapja, és a végleteket elkerülve, nem értelmetlen összefüggést keresni a gyerekünk kedvenc játéka, és majdani pályája között.

Ez a második pályaorientációs lépés.

Harmadsorban pedig tudnunk kell azt, hogy a késői pályaválasztás nagyon sokszor kudarcot hordoz magában.

Azok a diákok, akik az utolsó pillanatban, a beadási határidő előtt egy nappal döntik el, hogy balett táncosok vagy fizikusok lesznek, esetleg mérnöki pályát választanak, általában ők azok, akik nagyon gyorsan kimaradnak a felsőoktatásból. Azok, akik el is végzik, de nem vágytak az adott pályára, nem voltak „izig-vérig szakemberek a születésüktől fogva”, azoknál nagyobb a kiégés esélye. A kiégésé, ami nagyon sokszor a 40-es évekbe lépve akár komoly egészségügyi leépülést is okozhat.

Figyeljünk tehát a gyerekünkre az első pillanatoktól kezdve, ne hagyjuk magára a pályaválasztásban, segítsük őt, ötleteljünk vele, mutassunk be több lehetőséget. Ez a probléma előbb utóbb fel fog merülni. és az utolsó percben tűzoltó munkával megoldani sokszor keserű éveket von maga után. Az életre szóló keserűség kis odafigyeléssel könnyen elkerülhető.

Molnárné dr. László Andrea

A szerző előadást tart március 24-én 17-18 óráig a Cziffra Nagytétényi Kulturális Központban "Nevelünk-e, amikor nem nevelünk?" címmel.

Az előadás ingyenes, de regisztrálni szükséges a részvételhez >>>

#pályaorientáció

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu