Üdvözöllek, dicső lovag!

A márciusban folytatódó Kukucskáló Műhely témája a középkori élet, az udvari etikett, a lovagi kultúra lesz, ehhez szeretnék kapcsolódni néhány írásommal. Részben azért, hogy az ott játszott játékokat, megismert történeteket kicsit kiegészítsük, részben pedig azért, hogy aki nem tud részt venni rajtuk, válaszokat kaphasson a gyerekek időről időre felmerülő kérdéseire.

Diósgyőri lovag

A Süsü, a sárkány mese kedves epizódja, amikor a királyfi és Süsü a bajvívásra készül, s amikor - a kancellár által szakszerűen lebonyolítandó lovagi torna helyett - inkább jó barátok lesznek.

A nyugati öröklési rend szerint a nemesifjak közül az elsőszülött örökölte apjától a vagyont, a többi fiú gyakran katonának vagy papnak állt. Nem volt ez másképp a királyi udvarban sem, Szent László király unokaöccsei közül (Könyves) Kálmánt papként, Álmos herceget lovagként taníttatták.

A lovaggá váláshoz a 12 éves nemeseket apródnak adták, rendszerint az apa hűbérurának várába. Kisebb korukban a futást, a nyíllövést, a dárdavetést, a lovaglást gyakorolták, később a birkózásban, vívásban jeleskedtek. Meg kellett ismerniük a pajzs, a lándzsa, a kopja lovon való használatát, amely különösen komoly erőpróba volt, hiszen a harcos a támadás közben csak a lábával irányíthatta a lovat.

Az apródok fogadták a vendégeket és ők segítették uraikat az öltözködés során. Asztalt terítettek, az étkezéskor odanyújtották a mosdótálat a lovagoknak, felszolgálták az ételt, felvágták a húst. Meg kellett ismerniük hős elődeiket is: lovagregényeket és hősi eposzokat olvastak, hallgattak, példaképeket választottak a megénekelt bátrak közül (pl. Rolandot, Szent Lászlót, Nagy Lajost, Toldi Miklóst).

A tapasztalatok birtokában az apródok fegyverhordozóvá léptek elő. Elkísérték urukat az utazásokra, esetenként a csatákba, s ők voltak a küldöncök is. A háborúban páncélt és sisakot viseltek, viszont kard helyett még buzogányt használtak.

A fegyvernökök közül a legméltóbbakat 15 – 20 éves koruk körül ütötték lovaggá, gyakran valamelyik székesegyházban. A bíboros vagy a püspök hangsúlyozta, hogy a lovagnak nagylelkűnek, tisztességesnek, bőkezűnek, kifogástalannak és becsületesnek kell lennie. A lovagság szabályai között szerepelt a mise hallgatása, a katolikus hit és az egyház védelme, az özvegyek és az árvák oltalmazása. El kellett kerülniük az igazságtalan háborúkat és a tisztességtelen szolgálatot, párbajoztak az ártatlanok kiszabadításáért (mint a királyfik a lányokat elrabló sárkányok ellen a mesékben). A lovagi tornákon nem a dicsőséget, hanem a gyakorlás lehetőségét kellett keresniük, engedelmességgel tartoztak a pápának és a császárnak. A lovag esküt tett ezen szabályok megtartására, majd egy - akár három napig tartó – ünnepség vette kezdetét, mulatságokkal, vívással és nagylelkű ajándékozással.

A lovagi élet bemutatását számos múzeumunk, várunk és kastélyunk kiállításán élvezhetjük (többek között a Nemzeti Múzeumban, a Budapesti Történeti Múzeumban, Diósgyőrben, Siklóson vagy Nagyvázsonyban).

Siklósi múzeumban készült páncélzatok.

A múzeumpedagógusok foglalkozásokon, játszóházakban hozzák közelebb a középkort a gyerekekhez, többek között a Nemzeti Múzeumban.

Az egyes programokon pajzsot, címert lehet készíteni, páncélt, sisakot lehet felölteni, a lányok beöltözhetnek hercegkisasszonynak. A nyári táborokban a gyerekek íjászkodhatnak, lóra ülhetnek. Olyan jó lenne, ha múltunk megismerése során méltó példaképeket lelnének.

dr. Szász Erzsébet

#múzeumpedagógia

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!