Hogyan éltek a középkori várban?

Az országot járva, számos helyen betekintést nyerhetünk a várak, kastélyok lakóinak életébe. Ha tehetjük, feltétlenül keressük fel a környékbeli kiállításokat, romokat. Többek között az olvasók figyelmébe ajánljuk a Budapesti Történeti Múzeumot, a visegrádi, a gyulai, a siklósi, a nagyvázsonyi, a kőszegi, az egri, a siroki, a diósgyőri várat. Vegyünk részt várjátékokon, lovagrendi bemutatókon, múzeumi foglalkozásokon, érezzük át az augusztus végi Savaria Karnevál sajátos atmoszféráját.

Az Árpád-korban az igazgatási egységek, a vármegyék központjában eleinte egy-egy földvár, később – főként a tatárjárás után – már kővár állt. A kővárak építését azért ösztönözte a „második honlapító”, IV.Béla, mert ezek ellen tudtak állni a nomád, könnyűlovas harcmodort folytató népek (kunok, mongolok) támadásainak.

A várak jól védhető helyekre, hegyekre, magaslatokra, folyópartokra épültek. A folyók közelében vizesárokkal is megerősítették a védelmet. A környék lakossága az idegen támadások esetén bemenekült a várba, egyébként a környező uradalmakon dolgozott. Hasonló célt szolgáltak – a hit gyakorlásán túl – az Erdélyben megmaradt (Világörökség részét képező) erődtemplomok. A prázsmári erődtemplom jóformán bevehetetlen volt. Több méter vastag falaiba kis cellákat alakítottak ki, ahol élelemtartalékaikkal hosszú időt át tudtak vészelni a családok.

A várak lakói jobban elviselték a természeti viszontagságokat, mint mi. A várakat, kastélyokat nem lehetett jól befűteni. A hideg elől állatbőrökkel védekeztek, a kandallókat jól megrakták. A középkorban nem voltak még szekrények, a ruhákat ládákban, vagy szögekre felakasztva tárolták. A nemesek díszruhái nagyon értékesek voltak, a parasztoknak kevés és egyszerű öltözetük volt.

A várak konyháiban a környék népének adóiból származó élelmet: árpát, rozst, búzát, szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget (babot, borsót), marhát, birkát, szárnyasokat dolgozták fel. A vadászatok során elejtett állatokból lakomákat készítettek a vendégeknek. Az ételeket – tartósítás céljából – füstölték, sózták. Mézzel édesítettek, hiszen a mi éghajlatunkon a cukornád csak nehezen termeszthető, a cukorrépa pedig később terjedt el. Az ételízesítéshez a rétek, erdők gyógyfüveit használták. A javasasszonyok ismerték a különböző növények gyógyító hatását.

A nehéz munkával kiásott várkút vagy a közeli forrás vizéből ittak, a patakban vagy a dézsába behordott vízben mosakodtak. A folyók, tavak vize már akkor is szennyezett volt, de még nem az ipari tevékenység, hanem az elhullott állatok, baktériumok, járványok miatt. Ezért a víz helyett a gyerekek tejet, a felnőttek erjesztett italokat (bort, sört) fogyasztottak.

Aki többet szeretne megtudni a középkori életről, látogasson el a Kukucskáló Műhely foglalkozásaira vagy kövesse nyomon hasonló témájú cikkeinket.

dr. Szász Erzsébet

Olvasd el még ezt is a témában:

Üdvözöllek, dicső lovag!

#tehetség

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu