Kapocs 1. Mese - a varázslat elmarad

Mesét olvasni minden anya szeret. Valaki alig várja, hogy gyermeke olyan nagyra cseperedjen, hogy végre olvashasson neki. Este lefekvés előtt mesét olvasni csemeténk ágya mellett, majd mikor elaludt, csendben betakarni és kiosonni a szobából. A lelkiismeretesebb anyukáknak bűntudatot is okozhat, ha nincs idejük a gyermeküket esténként mesével álomba ringatni.

Mindenki tisztában van vele, hogyan hat a mese a gyerekekre, lelkiviláguk fejlődésére. Sőt, vannak már gyógyító mesék is, amik segítik a gyermekeket, hogy az életük egy-egy nehezebb szakaszán gond nélkül túljussanak. Őseink a felhalmozott tudást és tapasztalatot mesébe szőve adták tovább utódaiknak.

Én is ilyen voltam. Még várandós voltam, már vettem néhány meséskönyvet, és már a boltban elképzeltem, hogy fogok belőle olvasni a fiamnak. Lefektetem, betakarom, odaülök az ágya szélére, és a meséken keresztül varázslatos birodalmakba repítem. Amint óvodás korba lépett, azt hittem, eljött az én időm!

Nem sikerült.

Könyvem volt, jó néhány, időm is, nem ez volt a gond. A fiam nem volt kíváncsi a mesémre! Eleinte kétségbe voltam esve, mesére minden gyereknek szüksége van! Akkor én miért nem?! Magamban kerestem a hibát. Rossz mesét olvasok, nem érdekli? De azt sem hallgatta végig, amit ő választott. Két perc után közbeszólt, teljesen más témát hozva szóba, felült, belelapozott a könyvbe, kivette a kezemből, két percenként más mesébe kellett kezdenem, végül már el sem tudtam kezdeni, és ami meseolvasásnak indult, majdnem egy óra múlva beszélgetéssel végződött. Vagy talált a mesében valamit számára vicceset, és végignevette az egészet. Ilyenkor persze az alvásból sem lett semmi. Idővel leszoktam a mesékről. Amikor a lányom elérte a két éves kort, újra megpróbálkoztam a meseolvasással, de a fiam részéről az eredmény ugyanaz volt. Sőt, mondta a vicces beszólásait, és ezen már a húgával ketten nevettek. Azt hittem csődöt mondtam! Annyira nem érdeklem a gyerekeimet, hogy a mesét is elutasítják tőlem?

Tíz évvel később rájöttem az okára.

Mikor tanácstalanul és összezavarodva ültem egy kórházi zárójelentés felett. Autizmus, figyelemzavar.

A fejletlen gyermeki agya nem volt képes végig figyelemmel követni a mesét, az autizmus pedig meggátolta abban, hogy a történet mögötti „többlet jelentést” átvitt értelmet megértse. Szó szerint pedig egy mese nem értelmezhető. Sőt, szó szerint véve az élet sem nagyon értelmezhető.

Olyan jó lett volna, ha valaki csak megemlíti, hogy ha nem mondja a gyerek mondókát, verset, nem tudsz neki mesét olvasni, mert nem érdekli, akkor az a figyelemzavar és egyéb magatartászavar előjele lehet!

Bodnár Gyöngyi Vendégszerzőnkről itt olvashatsz

#mese #autizmus #figyelemzavar

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!