Saját mese tanulsággal

Marci unokámnak találtam ki először mesét, hogy ne aludjon el a kocsiban.

Óbudáról, családi születésnap után így kerekedett ki a mese.

Hol volt, hol nem volt egyszer egy pillangó. Írtam én már sok mindent, mesét sosem.

Két lányomnak sem meséltem könyv nélkül.

Anyukám egyetlen kitalált meséje a hosszú szakállú törpéről szólt, aki szakállával takarított. A majd hatvan éves történet törpéjére máig emlékszem, szerettem, cinkosságot kölcsönzött anyu és köztem.

Ez a pillangós mese más volt. A pillangó szabadságra vágyott, repült hát, de nem ismerte az utat, az akadályokat, így akivel találkozott, azoktól útbaigazítást kért, merre menjen, és elbeszélgetett velük, ismerkedett az ismeretlennel, virágok, rovarok, fák, madarak lettek az ismerősei és barátai.

Marci nem aludt el. Figyelmesen hallgatta, nem szólt bele, de, amikor azt mondtam neki, kifogytam a pillangó kalandjaiból, unszolt, hogy kéri a folytatást.

Így a történet tovább gömbölyödött, a kis pillangó tovább szállt, találkozott a széllel, az esővel, a szivárvánnyal, és végül mégis úgy döntött, hazamegy, mert hiába a szabadság, hiába a sok új ismeretség, az új barátok, meleg, szeretetteljes otthonába vágyott vissza.

Ahogy szövögettem a történetet, megéreztem az ízét, jöttek az új gondolatok, a szavak, vizualizáltam a saját mesémet, elképzeltem, hogy én vagyok a pillangó, aki száll, találkozik a pitypanggal, találkozik a méhecskével, találkozik a széllel, az esővel, a természet sok csodájával, ahogy rájuk pillant, rájuk csodálkozik, és ahogy azok elmondják neki, hogy milyen gyönyörű, ő a kis pillangó.

Ő, aki nem bízott magában, aki nem hitte el, hiába mondta neki az anyukája, hogy milyen gyönyörű, milyen bátor.

És a kis pillangó bár megtapasztalta a szabadságot, és meglátta magát barátai szemében, rájött arra, hogy fel kell vállalnia magát ahhoz, hogy igazán szabad lehessen.

Úgy, ahogy mindenkinek tennie kellene, nap, mint nap.

Mesélj Te is saját mesét a gyerekeidnek!

Legyen az gyermek, felnőtt, virág, állat és bármilyen lény, minden és mindenki úgy szép, úgy jó, ahogy egyszeri és megismételetlen valójában létező csoda. Ha szeretni tudod magad, ha látni tudod magadban a szépséget, a fenségességet, ahogy a pillangó meglátta, akkor tudni fogod, hogy minden körülötted ugyanolyan fenséges, és szép, ahogy a pillangó szemében saját maga.

Rónai Katalin A szerző báb és mesetáborunk bábkészítő foglalkozásvezetője (Időpontja: 2016. augusztus 1-5-ig)

#mese

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!