Kapocs 2. Veszélyes? Ugyan már!


Minden anyának az a legfőbb vágya, hogy a gyermekét megóvja a veszélyektől. Megvédeni mindentől, ami egy kicsit is veszélyes rá nézve, vagy fájdalmas lehet neki. Nagyon szeretnénk, de sajnos nem lehet. A gyerekek többsége tanul a veszélyes helyzetekből. Az autista gyermekekből hiányzik a veszélyérzet? Nem tudom. De a fiamba nem sokat raktak belőle. Vagy inkább az érzelmeivel lehetett a gond, hogy nem tud belegondolni, hogy amit tesz, az a másiknak mit jelent.

Majdnem beleőszültem, amikor két percre a szobában hagytam, és ő ez idő alatt megszerezte a körömvágó ollómat, bebújt az ágy alá, és elvágta az áram alatt lévő éjjeli lámpának a vezetékét. Pár nappal később, a nagyapja gyerekkori élménybeszámolója hatására, kipróbálta, milyen amikor vezetéket dug a konnektorba. Volt még néhány hasonló húzása, pl. a harmadik lépcsőfokról visszarántani az osztálytársát. Érdekesnek tűnt, megcsinálta. Kedvence volt még a gyufa, meggyújtotta, és nézte ahogy ég. Ezt a szokását a mai napig megtartotta, ha főzni akarok, és nem találok gyújtószerszámot, nála mindig akad néhány doboz gyufa és egy tucat öngyújtó. A pszichológusa mondta, hogy jellemző az autistákra némi pirománia. Hát, nem nyugtatott meg!

Ezen túl, hogy nem félt semmitől – kivéve a magasságtól, a tériszonya bizonyos helyzetekben még ma is megvan – átlagos gyerek volt. Amit el akartam dugni tőle, azt megtalálta; amit tiltottam neki, azt azért is megcsinálta. Túl sok dolga volt ahhoz, hogy egy helyben megüljön evés közben, és sohasem volt eléggé álmos, hogy akkor feküdjön le, amikor mondtam neki.

Az idők folyamán szert tett némi veszélyérzetre, ahogy fejlődött az idegrendszere, ma már csak akkor csinált számunkra „esztelen” dolgokat, amikor feldühítik, és előbb cselekszik, azután gondolkozik: kézzel beveri az ablaküveget, vasúti sín mellett sétál, kerékpárral közlekedik úttalan helyeken. Vagy ha nincs kedve busszal közlekedni, sétál tíz kilométert. Neki lehet, hogy a tömött busz a veszélyesebb, nekem a tíz kilométer gyaloglás az út szélén.

Viselkedése nem ért felkészületlenül, arcolvasási- és testbeszéd ismeretemnek köszönhetően nagyon jól tudom, hogy mire képes, és mit fog csinálni.

Minden anya ismeri a gyermekét, de ez annál több! Ránézek, és tudom, hogy képes fél napokat egy helyben ülni, de mivel nagy a mozgásigénye, mikor besokall, akkor megy. Olyan mozgást választ, ami nem sok erőfeszítéssel jár, és kellően izgalmas: kerékpározás. Az autizmusa ott jön ki, hogy hetente javítani kell a kerékpárját. Eddig még mindig, mindenhonnan épségben előkerült. Edzésben van az őrangyala, remélem még jó sokáig!

Bodnár Gyöngyi Vendégszerzőnkről itt olvashatsz A szerző blogja: arcolvasas.blog.hu

#autizmus

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu