Utazz a történelem hajóján

A vikingekről szóló hajózási cikk folytatásaként ismerkedjünk meg a hajózás történetének egy újabb állomásával, a XV – XVI. század fordulójával, a nagy földrajzi felfedezések megindulásával.

A folyamat részben Nyugat-Európa viszonylagos túlnépesedésének, a drága keleti kereskedelemnek, a nemesfémhiánynak köszönhető, de ezen tényezők mellett legalább annyira fontosak voltak a találmányok: az új navigációs eszközök, a térképek, az első földgömbök, a jobb hajók. A spanyol udvar támogatásával induló felfedezők nyugatra indultak az Atlanti-óceánon, a portugál uralkodók támogatását élvezők délnek hajóztak, hogy Afrika megkerülésével jussanak Ázsiába.

A felfedezések nyomán egyre távolabbi területeket ábrázoltak a térképek. Bámulatos, hogy az akkori technikai feltételek mellett milyen pontosan és arányosan tudták megrajzolni a kontinensek partvonalát.

Az erdélyi Johannes Honterus térképén már látható fokhálózat segítségével a hajósok pontosabban tudták tartani az irányt. Magellán expedíciója bebizonyította, hogy a Föld gömb alakú és körbehajózható. Napjainkban az Egyenlítőhöz képest északra és délre 90 fokot számolnak, a Londonban található greenwichi csillagvizsgálóhoz viszonyítva nyugati és keleti irányban is 180 fokot. A keleti és a nyugati hosszúsági fokot hajózási könyvek alapján keresték ki. A greenwichi csillagvizsgálóban rögzített állapothoz képest vizsgálták meg az égitestek helyzetét, és a különbségből számolták ki helyzetüket.

Magyarország az északi szélesség és a keleti hosszúság zónájában található. Keressük meg egy atlaszban, hogy a településünk hány foknál helyezkedik el!

A hajók sebességének meghatározásához a tatról a vízbe dobtak egy hosszú kötélre erősített fát. Minél gyorsabban haladt a hajó, annál gyorsabban csévélődött le kötél. A kötélen egyenlő távolságban csomók voltak, és egy csomó egy tengeri mérföldet jelentett. (A hajók sebességét ma is csomókban adják meg, egy tengeri mérföld 1852 m.)

Kolumbusz Kristóf, genovai hajós 1492-ben – több próbálkozás után – megszerezte a spanyol király és királyné (Ferdinánd és Izabella) támogatását, hogy a Föld megkerülésével Kínába induljon. Három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta karavella és karakk volt. Ezek mélyebb merülésű, hátsó kormánylapátú, összetett vitorlarendszerű hajók. A karavella egy-, két-, később akár háromárbocos, kereszt- és latinvitorlás, kisebb tengerjáró hajó orrbástya nélkül, de hosszabb tatbástyával. A magasabb (több fából álló) árbocokra több keresztvitorla került. Elég jól tudott ellenszélben is haladni, s nem akadt el a sekély, zátonyos vizeken sem. A karakk jóval szélesebb volt, magas orr- és tatépítményekkel. A zárt fedélzet alatt több szint volt, s azokra vitték le az ágyúkat is. Nem különültek még el a kereskedelmi és a hadihajók, hiszen a hosszú utakon az önvédelem is fontossá vált.

A levantei (Földközi-tengeri) kereskedelem révén megismert kínai találmány, az iránytű, majd a Jákob botja, a kvadráns és az asztrolábium segítségével tájékozódtak.

Az iránytűvel elég pontosan meg tudták határozni az észak-dél tengelyt, ennek révén pedig a hajó haladási irányát. Az ókori kínaiak megfigyelték, hogy a magnetittel (mágnesvasérccel) kijelölhető észak. A tengerészek felfedezték, hogy a magnetittől a fémek mágnesesek lesznek, így alkották meg az iránytűt.

A Jákob-pálca egy fokbeosztásos bot, amelyen a tolókát a Sarkcsillaghoz és a látóhatárhoz (horizonthoz) igazították. A kettő közötti szögből számították ki a szélességi fokot.

Az asztrolábium az égbolt rajza, amelynek segítségével az északi vagy déli szélességet mérték. Az egyik oldalán forgatható szögmutatót úgy kellett beállítani, hogy a központi tengely két apró nyílásán keresztül látható legyen a Nap vagy a kiválasztott csillag. A szögmérő ekkor a megfigyelt égitest állásszögét mutatta a fokbeosztáson.Kolumbusz négy útja során feltérképezte a közép-amerikai szigeteket és partra is szállt Amerikában.

Kövessük nyomon egy történelmi atlaszban útjait:

  1. Palos – Kanári-szigetek – Bahama-szigetek (Guanahani, amelyet a felfedezők a Megváltóról San Salvadornak neveztek el) – Kuba – Hispaniola – a 36. szélességi fokon szelte át az óceánt – Lisszabon - Palos. (1492-1493)

  2. Cádíz – Kis-Antillák (Dominica) – Virgin-szigetek – Puerto Rico – Hispaniola – Jamaica. (1493-1496)

  3. Sanlúcar – Madeira – Zöld-foki-szigetek – Kis-Antillák (Trinidad) – Dél-Amerika partja (Paria-öböl) – Dragon-szoros – Antilla-tenger – Margarita-szigete (Gyöngy-sziget) – Hispaniola (Santo Domingo). (1498-1500)

  4. Cádíz – Martinique – Kuba – Antilla-tenger – Bahia-szigetek – Közép-Amerika partjai (a mai Nicaragua, Honduras, Costa Rica, Panama, Belen folyó torkolata) – Jamaica – Hispaniola. 1502-1504

Ekkor készült az első földgömb is. A portolán („kikötőtől-kikötőig”) térképek a partokat, szigeteket, uralkodó szélirányokat, később a tengeráramlásokat ábrázolták. A Golf-áramlat megismerésével gyorsan hazajuthattak a hajósok Amerikából Európába.

A tengeráramlatokat a tartósan fújó szelek mozgatják. Úgy kell elképzelnünk őket, mintha a világtengerben hatalmas folyók lennének. Ezek megismerésével a vitorlás hajók gyorsabban szelhették át az óceánokat.

Kukkants bele a Zanza TV-be >>>

Rajzoljuk rá egy vaktérképre (Atlanti-óceán középső része) pirossal az Észak-egyenlítői-áramlást és a Golf (Észak-atlanti-)-áramlást, kékkel a Kanári-áramlást, zölddel az Északkeleti-passzátszelet!

Keressük meg hajórajzokon az árbockosarat, az orrtőkét, a hatalmas rakteret, a latin vitorlát (háromszögletű) és a négyszögletű vitorlát.

Keressük meg a csillagtérképen az Északi-félgömb egyik legkönnyebben felismerhető csillagképét, a Nagy-medvét, a Göncölszekeret. Hátsó két Hátsó két kerekének ötszörös meghosszabbításánál találjuk a Sarkcsillagot, amely az északi irányt jelöli ki.

A cikk egy készülő foglalkoztató füzet előzetese.

Szász Erzsébet

#tájékozódás #történelem #motiváció

Kapcsolódó bejegyzések: