Segítség! Baj van a gyerekemmel (?)

Iskolába járni jó dolog. Kinek? Szülőnek? Gyereknek?

Újra kezdődik a reggeli rohanás. Nem kel fel a gyerek időben, lassan öltözik, nem találja a cuccát. A srácok már teljes harci díszben, te meg még pizsamában. Aztán az iskolába felé félúton jut eszébe, hogy mi maradt otthon. A munkahelyről minden másnap késel, de legalább nem kell azon törnöd a fejed, hogy hol legyen a csemetéd napközben.

Tizennégy évig ez volt a napi menetrendem minden hétköznap az év kilenc hónapjában. Az utolsó hét évben három „gyerek” után, mivel én is iskolába jártam. Ez volt aztán a logisztika felsőfokon, megszervezni, hogy mindenki odaérjen időben, ahol neki dolga van.

Aztán kezdődnek a problémák...beteg lesz már az első héten, vagy nem akar iskolába menni, vagy letöri, hogy nincs barátja....

Mivel az „átlagos” és a „normális” gyerek kimaradt az életemből, izgalmas évek vannak mögöttem. Amíg a fiamról szakértői iratban ki nem mondták, hogy autista, addig évente váltottunk iskolát. Ez megviselte a gyereket és engem is. És mivel én ideges voltam, legfőképpen tehetetlenségemben, ezért ideges és kezelhetetlen volt a fiam is. Majd állt a bál otthon is. Nem biztos, hogy olyan mondatot akar hallani egy szülő a negyedik osztályos gyereke szájából évkezdés után két héttel, hogy „Anya, tudok olvasni!” Ezt már első osztály év végén kellett volna. Amíg meg nem találtuk az ideális iskolát – ahol jelenleg a második szakmáját szerzi éppen – naponta voltak összetűzéseim vagy a szülőkkel, vagy a pedagógusokkal, és hetente voltam vendég az igazgatói irodában. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy igyekszem olyan időpontban a gyerekért menni, amikor esélyem sincs találkozni senkivel.

Ha az egyik gyermek „problémás” (tehát nem húzható rá egyetlen sablon sem) hamar kiközösítik az „átlagosok”, az kihatással van a testvérére is, főleg ha ugyanabba az iskolába járnak. Hamar szembesül vele a szegény anyuka, hogy pár hónap után nem egy, hanem két problémás gyereke lesz.

Ha a gyerek kedvetlenül megy iskolába, vagy elindul és útközben „eltéved”, vagy ha már az első héten megfázással kezd, akkor ideje elkezdeni gyanakodni, hogy valami nincs rendben a suliban. Sajnos, az iskolában nincs idő egyenként foglalkozni a gyerekekkel, „haladni kell a tananyaggal”. A gyerekek egyéni igényeire, pláne a szociális igényekre, nem tudnak időt fordítani. Ezért ez a feladat otthon, a szülőkre hárul.

Honnan tudjuk, hogy milyen igényei vannak a gyereknek? Egy anya ezt tudja! Igen, de valamikor az anyáknak is szüksége van segítségre. Erre való az arcolvasás, amit szívem szerint kötelezővé tennék minden embernek. A gyermek tanulmányi eredményére nagyon is kihatással van, ha túl sokat mozog, vagy ha éppen nem mozog eleget. Megkapja a kellő információt, vagy csak a lényeget, ami viszont nem elég neki. Az arcolvasas.blog.hu blogomon részletesebben is található információ a gyermeki arc rejtelmeiről.

Bodnár Györgyi

#autizmus

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu