Az iskolai beiratkozások környékén sok szülőt foglalkoztat az iskolaválasztás kérdése. Főleg azokat, akiknek gyermeke sajátos nevelési igényű.

Természetesen az SNI-s gyermekek beiskolázására a szakértői bizottságok javaslatot tesznek. Vannak olyan gyermekek, akiknek olyan jellegű a problémája, hogy a részükre létrehozott szegregált intézményben a legmegfelelőbb az ellátásuk.

De vannak olyan gyermekek, akiket esetleg a többségi iskolában is fogadni tudnak, tehát integrálni.

Az ilyen iskolák az alapító okiratukban pontosan meghatározzák, hogy milyen tipusú SNI-s gyermekeket tudnak ellátni. A szükséges feltételek megteremtését törvény írja elő ezen intézményeknek.

A nevelés-oktatásban megvalósuló integráció a speciális nevelési szükségletű gyermekek, fiatalok beilleszkedését jelenti a többségi nevelési oktatási intézménybe járó gyermekek közé. Egy folyamat, amelynek célja az esélyegyenlőség biztosítása.

Az integrációnak több típusa van. Amikor a gyermek a szakértői bizottság vizsgálata nélkül, tudatos integrációs szándék nélkül kerül be többségi nevelési-oktatási intézményben és ott nem kap gyógypedagógustól külön segítséget, spontán integrációról beszélünk. Szerencsés esetben a pedagógus jó érzékkel segíti, a gyermek munkáját és enyhébb esetekben ez a mód akár sikeres is lehet vagy rosszabb esetben a gyermek csak megtűrt személy lesz.

Van lokális integráció, amikor egy épületben működik két intézmény a sérült és a nem sérült gyermekek részére, de semmilyen közös tevékenység, kapcsolat nincs.

Szociális integrációról akkor beszélünk, amikor a két gyermekcsoport tanórákon elkülönül, de a szabadidőben tudatosan szerveznek részükre közös foglalkozásokat, sporttevékenységet, nyári tábort stb.

A funkcionális integráció a legmagasabb szint. Ekkor a gyermekeket tanulási órákon sem választják szét. Ez részlegesen is megvalósulhat, amikor csak egyes tantárgyakat pl. ének, testnevelés, ábrázolás tanulják együtt, a többi órán elkülönülnek, de a szabadidőt újra együtt töltik.

Az együttnevelés igazi célja a teljes integráció, melynek keretében a fogyatékos gyermek a teljes időt a többségi csoportban tölti és ott kapja meg mindazt a segítséget, amire szüksége van az együtt haladáshoz.

Amikor egy szülő arról dönt, hogy sajátos nevelésű igényű gyermekét többségi vagy szegregált intézménybe íratja be, a fentiekkel tisztában kell lennie. Tudnia kell, hogy a legtöbb intézményben a teljes integráció ritkán valósítható meg, mert nagyon nehéz annak minden szakmai feltételét biztosítani. Sok helyen van utazó gyógypedagógus, de nincs a gyermek mellett minden nap. A legtöbb iskola nem tud biztosítani gyógypedagógiai vagy pedagógiai asszisztenst sem.

Tehát mielőtt döntését meghozza, alaposan tájékozódnia kell az iskoláról, az ott alkalmazott módszerekről, meg kell ismernie a gyermeke jövendő pedagógusait. Mérlegelnie kell, hogy gyermeke milyen fokú integrációra alkalmas. Érdemes arról is tájékozódni, hogy az intézménynek milyen hasonló tapasztalatai, sikerei vannak, az iskola közössége eléggé elfogadó-e a mássággal kapcsolatban.

A folytatásban a sikerességének feltételeiről olvashatnak.

Gergényiné Németh Erika