Mese-táj

Alkossunk meséket! Nem csak a kreatív gondolkodás fejlesztésére a legkiválóbb módszer, ha meglévő mesét átalakítunk, vagy magunk alkotunk akár felváltva, közös meséléssel néhányat. Ezeknek a szép pillanatoknak tud táptalajt, induló tőkét szolgáltatni az a kis cserépbe alkotott forma, amelyet jómagam Mese-táj névvel illettem most.


Fantáziájuk fejlesztésére a kisgyerekek szerintem nem szorulnak rá, de feltétlenül meg kell őrizni azt a szellemi hajlékonyságot, amit a kezdeti időkben még ösztönösen magukénak mondhatnak!

Ez a mesék világával oldható meg a legjobban. Vita van azon, vajon meg kell- e tartani a régi típusú meséket, vagy szabadon átléphetünk a modern tartalmúakra. Eddigi meglátásom az, hogy bár a régi meséket is átszövi a félelmetesség, a sok gonosz és rossz figura, mégis olyan végkifejlettel bírnak, ami a jó győzelmét mutatja. Ebből a szempontból a mesék megerősítik a pozitív gondolkodást, azt a jó irányt, mutatják, melyet a gyereknek felnőttként is követni kell, ha a társadalom egészséges tagja akar maradni.

Olvastam egyszer pár sor kritikát a Grimm testvérek által begyűjtött, német területről származó népmesékről. Itt a kritikus inkább viccnek szánta, de lehántotta a mesék misztikus rétegeit és az alábbi következtetéseket vonta le- például van bennük gyermekéheztetés (Jancsi és Juliska), gonosz emberevő állat (Piroska és a farkas), stb. Szerintem nem szabad elfelejtkeznünk a mesék valamikori keletkezési idejéről. A középkorban elfogadottak voltak ezek a rémségek, hiszen ezzel óvták meg a kíváncsiskodót és félemlítették el az pl. erdőben csatangolástól, a rossz cselekedetektől. Mai kor emberének pedig a végén fellelhető pozitív és jó eredmény, végkifejlet az, mely számít. Több éve csak hallomásból és részlegesen követem a mai mesék fejlődését, tartalmát, de azt mondhatom, hogy erősen kell szelektálnia a szülőnek ma is, elsősorban a végső konklúzió miatt.


A Mese-táj a kis felület, mintha a valós tér egy darabkája lenne, megmutatható benne minden szép és jó, amiről lehet mesélni, gondolkozni.


Az alap egy már nem használt jó formájú edény. Nem feltétlenül kell cserépnek lennie, lehet kiszolgált kis korsó, apró csésze, régi hamutál. A táj felületét úgy lehet alakítani, hogy ehhez illeszkedjen.

Az én kézbe kapott cserepem egy kis dombot ihletett bennem, így én erre alakítottam a felszínt. Fontos, hogy a rákerülő tárgyak, formák az eredeti méretéhez igazodjanak. Minél kisebb, annál kisebb maga a ráhelyezett fa stb. is.

A kis felszín stabilitását egy súlyosabb mag adja, jelen esetben egy nagyobb kavicsot tettem a cserép aljába. Erre szivacsdarabokkal alakítottam ki a domborodó „füves” tájrészt. Nem kellett ráragasztanom semmit, mert a zöld anyagból kiszabott kört kissé behúztam és ide nyomkodtam bele a szivacsmaradékot. Amikor kellő méretre összehúztam, már csak rá kellett fektetni a kavicsra és a cserép széléhez ragasztani az anyag szélét. Lehet ezt szabályosabban is kifeszíteni, de én szeretem a valósabb és dimbes - dombos felületet.














A kapott térrel ezután kezdhetünk „játszani”. Milyen elemekre van szükségünk? Mit szeretnénk beleszőni a mesénkbe? Kell egy is tó? Nádas, fák, apró házikó? Mindezek méretét megszabja a felszín egésze.


Apró kidobásra ítélt filcdarabokból egészen nagy gyűjteményt tudunk elkészíteni a „berendezési tárgyakból” A pici fák törzsét feltekert filccsíkból lehet vastagabbra tekerni, a koronájuk egy eleve vaskosabb filc. A házikót pár öltéssel össze lehet dobni, két oromfalas részecskéhez két kis téglalap az oldala és a tető egy nagyobb, rászabott téglalapból van. Mikor a tóra került a sor, éreztem, hogy önmagában a kék filcanyag nem elég, és a hullámok által keltett csillogást kerestem. Egy másik fényesebb felületű organza darabkáját fordítottam rá a kék felületre, hogy ezt elérjem.













Mivel a táj részleteit egyenként alkottam és nem illesztettem egymás mellé, sikerült egy nagyobb fát is gyártanom, melynek azonban a formája nagyon tetszett, csak nem illett a többiek méretéhez. Ekkor azt gondoltam, hogy a térben másképp is mozoghatok - eleget magyarázom a tanítványoknak, hogyan érhetnek el nagyobb térhatást egy belógó közeli formával. Erre gondolva a nagyobb fát kivettem a tájból és a cserép szélére tettem, mintegy térben „közelebb”. A legvégén mindent ragasztópisztollyal erősítettem fel a megfelelő helyre.A cserép is igényelt némi beavatkozást, hiszen így még nagyon natúr volt. Egyes részein a rátekert díszítő spárgák adják a mozgalmasabb látványt és jótékonyan takarják a nem szép felületeket. Ezt a tájat bárki, a legkisebb maradékokból is összeállíthatja akár egy délután alatt. Ha a gyerek nagyobbacska, már együtt gondolkodhat a mamával, mit szeretne majd látni. Ha esetleg már kisiskolás, akkor meg a kisebb részek összevarrogatása is lehet feladata. Igaz, hogy picik, de a finommotoros mozgást szépen fejlesztik. Ha esetleg nem tudunk öltögetni, akkor meg lehet próbálni mindent ragasztóval is.


A Mese-táj kedves gesztus lehet szüleinknek, esetleg barátainknak ajándékba egy szép, együtt töltött napra emlékeztető tárgyként. Felidézheti a nyaralást, a régi családi házat. És persze történetek százait ihletheti meg az esti alkalmakkor.


Gazdag és vidám alkotást és jó mesélést kívánok!


Németh Csilla

#mese #kreatívitás

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu