Szárnyaló vitorlások


A XVII-XVIII. században még rohamosan fejlődött a vitorláshajók sebessége, terhelhetősége, hadereje. Ismerkedjünk – hajózástörténeti sorozatunk újabb epizódjaként – a korszak újításaival!

A XVII. században a tengeri harcászat során kialakult az a rend, hogy az ágyúk – akár több sorban - a hajók oldalára kerültek, nem az orron vagy a taton kialakított bástyákba. Ezért a hajók az oldalukkal közelítették meg az ellenséget, hogy tűz alá vegyék. Az angol Admiralitás 1653-as utasítására a hadi galleonok sorban követték egymást, innen jött a sorhajós felvonulás és a sorhajó elnevezés. Az ugyanolyan gyors és ugyanolyan felszereltségű hajók egyszerre manővereztek. A hadihajókat osztályokba sorolták (az ütegsor és az ágyúk száma alapján), hogy egy-egy csatasort az egy osztályba tartozó hajókból állíthassanak össze. A sorhajós felvonulás az I. világháborúig jellemző maradt.

Az új sorhajók vízkiszorítása (annak a víztömegnek a súlya, amelyet a vízbe merülő hajótest kiszorított a helyéből) elérte az 1200-1800 tonnát. Ez a súly megegyezett a hajó teljes súlyával. A nagy hajótest miatt növelték a vitorlafelületet.

A XVII. században tért hódító fregatt kisebb hadihajó, ezért nem alkalmazták sorhajóként. 20-50 ágyúját egy vagy két sorba rendezték. Felső fedélzete folyamatosan, törés nélkül húzódott végig a hajó teljes hosszában. A háromárbocos, teljes vitorlázatú hajó gyorsan szelte a habokat: felderítő, kisegítő feladatokat látott el a hadviselésben. Féléves utakat is tett, kedvelt cirkálóvá és kalózvadász hajóvá vált. Kereskedelmi célokra kiszélesítették a testét.

A korvett mérete, vitorlázata, kötélzete a fregatthoz hasonlított, de kisebb volt, általában maximum harminc ágyúval. Futárhajóként vált be.

A hajóépítésben és -tervezésben a XVIII. században Franciaország, a XIX. századtól Anglia járt az élen. A kereskedőhajóknak is meg kellett védeniük magukat, azokat is felfegyverezték. Ráadásul a hosszú utak kezdetén még nem tudhatták, kivel bonyolódik háborúba az országuk, mire hazatérnek. A hétéves háborúban (1756-1763) és az észak-amerikai függetlenségi háborúban (1776-1783) összemérték erejüket az angolok és a franciák a tengereken is. A napóleoni háborúk (1796-1815) lekötötték a francia szárazföldi haderőt, a flotta fejlesztésére kevesebb pénz jutott. Ráadásul az 1806-ban meghirdetett kontinentális zárlat (amelyben Napóleon megtiltotta az európai partokon az angol hajók fogadását) hosszú távon a britek malmára hajtotta a vizet, folytatódott a kereskedelem, a csempészet, s csökkent a franciák népszerűsége.

A korszakban a franciák főként két ütegsoros, 74 ágyús sorhajókkal harcoltak, nagyjából 450 fővel a fedélzetükön.

A nagy francia forradalom során ismertté vált Bonaparte Napóleon alaposan kiterjesztette Franciaország területét, és időről időre átrajzolta az európai államok határait. Legkomolyabb ellenfelévé a Brit Birodalom (Anglia, Wales, Skócia, Írország) vált.

Napóleon Anglia közvetlen megtámadása helyett egy indiai ellenszultán szövetségét kereste, vele szeretette volna legyőzni az Oszmán Birodalmat. Ezzel csapást mért volna az angol kereskedőkre is, akik gyümölcsöző kapcsolatokat építettek ki a törökökkel. 1798-ban – a várakozásokkal ellentétben – a francia flotta nem futott ki a Gibraltári-szoroson Anglia felé, hanem a Földközi-tengeren Egyiptomba indult. Mire az angol admirális, Nelson ezt megneszelte, gyors széllel utánuk eredt és megelőzte őket. Így amikor a Nílus deltájánál érdeklődött, azt a hírt kapta, hogy nem jártak arra a franciák. Továbbhajózott, ezért Napóleon flottája partra tette a katonákat, akik a piramisok lábánál legyőzték az arab-török sereget. Nelson viszont visszatért és Aboukirnál elsüllyesztette a francia flottát. Az egyiptomi expedíció után Napóleon csak néhány hajóval tért haza, a hátrahagyott szárazföldi csapatok lassan felmorzsolódtak.

Az egyiptomi expedíciónak mégis volt tudományos jelentősége, a franciák műkincseket szállítottak haza. Az itt lelt rosette-i kő alapján fejtette meg 1822-ben Jean-Francois Champollion a hieroglifákat. A gránitkövön háromféle írás (egy bonyolultabb, egy egyszerűbb egyiptomi hieroglif és egy görög) található, amelyen az egyiptomiak keretbe foglalták az uralkodók nevét. Ebből sikerült a francia tudósnak megoldani a talányt.

Keressünk hieroglifákat, és írjuk le a nevünket vele!

Itt találhatsz a témához könyvet!

dr. Szász Erzsébet

#tehetség #érdeklődésfelkeltése #motiváció

Kapcsolódó bejegyzések:
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
  • w-facebook
  • Twitter Clean

© 2014. Fejlesztemagyerekem.hu